Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
NEMESNE MATUS ZSANETT CSESZNEK VÁRÁRÓL [254.] ’S hogy a’ Várnép boszujának mérgét, sullyát érezze Ki kötötte a’ Büntetést Önn’ Kénnyére eressze A vad pogány hogy ezt hallá Mindent ígér Pethének Csak az utón biztossal ’s Kalauzi lennének. Magát adja vezetőnek a’ setétség kormába Tudja ö merre visz az ut Cseznek erős várába, így köttetett a’ vétkes frigy Két ördögnek szivébe így bódult meg, igy veszet meg Hah egy magyar eszébe. [255.] A’ várba mi, mind ezekről még csak nem is álmodánk az Istenhez egességért Békéért fohászkodánk. El múl a’ Dél, uzsonnakor Estvefelé az idő Setétedik, csillag láttzik Pethe vissza még se jő. Mély csendesség, a’ Várba már Egy lélek sem mozdula a’ Toronyba az óra is Tizenegyre kondula. Pihent minden, semmi lárma Zörej, zaj nem hallatott Egyébb az őr nyoma hangja Fel, ’s alá mint ballagott. [256.] Itt az idő meg változik Setét felhők borongnak Ordét a’ szél, zug az eső Kénkő szikrák villognak. A’ Bakonyról a’ nagy zápor Hullámai locsognak az el tördelt Cser derekak Kopogási hangzanak. Úgy láttzott, hogy a’ Természet sarkából ki vettetett Dörgőtt, Zajlott: - Ekkor Pethe a’ Vár kapun zörgetett az őr szavát meg esmértén az ajtót meg nyitotta Boldogtalan itt egy dárda Életét el oltotta. [257.] Most a’ Török bé todula ’s mire észre vétetett már a’ bástyán a’ pogány Czim a’ Félhold fel üttetett. Kardra kapott a’ maroknyi Bátor bajnok lelkes nép Harczolt vít, csak alig maradt Közte egy vagy kettő ép. A’ sebekről el gyengülve Szint halomra hullanak meg győzetve le veretve Rab lánczra igy jutának, így hultak el hiv szolgaid Kit mint apát kedveltek ’s kik a’ pogány ellenségre Ezred kardot emeltek. [258.] A’ nagy lárma, kard csattogás Robaj, puska lövések a’ Tompa zaj, a’ Zsibongás a’ haldokló nyögések. Hah keserű emlékezet Juczi szivét keresztül Járták, ’s a’ szűz el lankadva Elájulva öszve dűl. Pethe tigris lelkét ezen mosolyogva hizlalá Örült, hogy a’ szűz birtokát Eképp kézre kaphatá meg ragadja a’ fél holtat Dühébe ált karolja Halovány szin rózsáira Buja tüzét csókolja. [259.] Fel illed az el lankadt szűz Pethét látván el rémül Reszket, képén a’ borzadás a’ Félelem színe ül. a’ vakmerőt el taszétja magáról, ’s Basának Lábaihoz könyörögni Térdei le hajiénak. 185
