Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
NEMESNE MATUS ZSANETT CSESZNEK VÁRÁRÓL Illemedett attyaval Ki őtet a’ Táncz kedvéért Vitte volt el magával. [232.] Itt látta volt leg előszer Lázár Juczit a’ Szépet Itt látta meg Juczi Lázárt a’ Lelkest, a’ derékét. Öszve-öszve itt akadtak Le le csapott szemeik Itt gyulladtak, itt forrottak szerelemre sziveik. Itt csókolta hiv szerelmét Lázár Juczi Képére a’ hűséget Juczi itten Közé Lázár szivére. ’S az olta a’ két szív egymást valódian szerette De az öreg Csezneki hah! Boszonkodott érette. [233.] Juczit annya’ halálától fogva maga nevelte ’s az atyai indulatnak Jó tüzével szerette Szerelmét a’ két hiv szívnek Jókor észre vette ő a’ házasság köteleit de más pontból nézte ő. ’s ugyan azért gyermekének mert vőlegényt keresett ’s nem sokára itelete Pethke urfira esett Szép volt Pethke, szép termete Képe, sima, mosolygó minden tette kellemetes Tekéntete bájoló. [234.] Pillantási a’ Sziveket Hamar lánczokra fűzték a’ Szerelem játékait Midőn ajaki űzték De a’ Szivek tömve vala a’ csalfaság nemével Mérget hintet a’ Szüzekre Bujálkodó tüzével e’ hibákat de Csezneki Benne észre nem vévé Mert előtte magát a’ Korts mindég jónak tetteté Az attyának szép vára volt Sok Jószágok, ’s hatalmas Volt az öreg, ’s a’ Török[ne]k mindég veszély, ’s ártalmas. [235.] Ennek szánta az Öreg Ur Oda kezét lányának Ebbe vélte majd arrulni Díszét Cseznek fajjának. Görfi eránt meg gátolni Igyekezett Szerelmét meg vetette, ’s Ki gúnyolta A’ Szűz kínos gyötrelmét. A’ Kedvesek, szerelmesek Öszve ritkán mehettek Távoly élve, messze lakva Csak magokban epedtek. Lázár Szivét a’ Szerelem Kétség tüze emészté Feszült melyét az indulat Sokszor majd szélt repeszté. [236.] Juczi Pethkét, a’ gazdagot mind hijjába gyűlölte mert ez által önnön magát Szivét, lelkét el ölte Györfi ugyan a’ csatának Dühét gyakran ki álta De a’ halált, a’ mit kívánt ottan fel nem találta. Az ellenség sűrűjébe Haszontalan rugtatott Halált kívánt, hah de vészéit sehol nem lelt, ’s kaphatott. Gyakran mint a’ bús oroszlán Tüze bajnok hevébe Úgy rontott be a’ Török[ne]k Halált szóró rendébe. [237.] Győr alá is csak azért ment Hogy ott meg unt éltének véget vetve szerezhessen nyugvást sebhelt szivének. De a’ veszély bár mellette 181
