Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Tar Attila Szilárd: Győri peregrinusok németországi egyetemeken 1789-1918
TAR ATTILA SZILÁRD GYŐRI PEREGRINUSOK NÉMETORSZÁGI EGYETEMEKEN 1789-1918 1830-ban pedig már 15.000. Hat egyetemnek ekkor már több mint 1000 diákja volt, ezek: Berlin, Göttingen, München, Halle, Breslau, Lipcse. Ezzel összhangban még a legkisebb egyetem hallgatói létszáma is túllépte a 200-at. (Eulenburg 1994,187-188.) A méretbeli fejlődés tehát örvendetes és jelentős, de nem csak ezen faktor a presztízs egyetlen mérője. Egyetem és egyetem között nagy különbségek voltak a felszereltség, az oktatási rend, az anyagi eszközök és a professzorok kvalitásait illetően. így történhetett, hogy egy-egy kisebb egyetemen is híres tudományos iskola alakulhatott ki egy-egy professzor körül (lásd Gießen: Justus Liebig), illetve egy-egy egyetem ifjúsága akár az egész országra ható politikai-társadalmi impulzusokat adhatott (lásd: Jéna). (Szögi 1999, 53-65.) Humboldtnak a gießeni egyetemre gyakorolt hatása átlagon felüli volt. (Moraw 1984, 47-71.) Kiemelhető a tudós-tanárok nagy aránya (pl. Liebig, a Welcker-testvérek, Jhering, Harnack, Röntgen és Gunkel), illetve az ún „fiatal” diszciplínák bekerülése az egyetemre, mint az erdészet, az állatgyógyászat, a műszaki és az agrártudományok. A XIX. század folyamán az első tudományos asszisztens is itt állt munkába, megelőzve a többi német egyetemet. Persze nemcsak a tanítási, tanulási szabadság és neves tudósok jelenthettek vonzerőt egy-egy egyetemen a diákok, köztük sok külföldi hallgató számára, hanem az egyetemi szemináriumok, laboratóriumok és intézetek is. (vom Brocke 2001, 370.) Ezek voltak a kutatás tréningjének intézményei, itt találkoztak a legtehetségesebb diákok, egy „mester” tanítványai, akik később egyetemi tanárokká, tudósokká nőtték ki magukat. Az egyetemi szemináriumok és intézetek létrejötte az egyes tudományágakban egymást követő alapítási hullámokban és fejlődési lépésekben történt. A klasszika-filológia jelentette a kezdetet. 1824-ig az összes porosz, 1850-ig pedig az összes német egyetemen létrejöttek a filológiai szemináriumok, (vom Brocke 2001, 373.) Ezután újabb és újabb szemináriumok és intézetek jelentek meg, kezdetben a tanár személyéhez kötődő egyesületekre, társaságokra épülve. A „szeminárium” szó két dolgot jelentett: egyrészt a gyakorlatot, másrészt a szemináriumi munka elvégzésének a helyét, azaz az intézetet. Ez utóbbi értelemben a „szeminárium” szót az intézettel szinonim módon használják, a szeminárium szót inkább a bölcsészeti tudományágakban, az intézetet inkább a természettudományokban, (vom Brocke 2001, 374.) A filológiai szemináriumok mintájára 1890-ig a birodalom minden egyetemén megalakultak a történelmi szemináriumok. Elsőként 1832-ben Königsbergben, majd 1843-ban Breslauban. Végül érdemes egy pillantást vetni Bajorországra, melynek egykor Ingolstadtban, a XIX. század elején pedig Landshutban működő nagy múltú egyetemét Göttingen és Berlin példájának alapján modernizálták 1826-ban. (vom Bruch-Müller 1986, 10-11.) Az I. Lajos által végrehajtott újraalapítás egyszerre jelentett új helyszínre, az ország fővárosába helyezést és liberális szellemi nyitást. Az 1829- ben kidolgozott szervezeti szabályzat-tervezet (Organisationsentwurf) nem vált egyetemi törvénnyé, de enyhítette az 1804-es rendeleteket, és különböző önkor103
