Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Tar Attila Szilárd: Győri peregrinusok németországi egyetemeken 1789-1918
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK A XIX. század elején a katonai kudarcokat átélő Poroszország a kultúra útján próbálta megmutatni nagyságát. A porosz reformok végül 1807 őszén kezdődtek meg Stein báró vezetésével. Az oktatásról szóló vitához sokan hozzászóltak, majd ennek a vitának összegzője és az oktatási reformok kivitelezője Wilhelm von Humboldt lett, aki 1809. február 10. és 1810. június 14. között vezette a porosz belügyminisztérium kulturális szekcióját. Maga a berlini egyetem már távozása után, 1810. október 6-án nyílt meg. A berlini egyetemet, mint az újkori egyetem ideáltípusát, a fentiek következtében sokan kizárólag Humboldt nevével kötötték össze és humboldti modellről beszéltek, ráadásul a későbbiekben az alapkoncepciótól eltérő elemeket is Humboldtnak tulajdonították. A kutatók többsége az új típusú egyetemnek a következő fő jellemzőit különíti el: 1) állami fenntartás laza ellenőrzéssel párosulva; 2) a tudományok egysége; 3) tanítási és tanulási szabadság; 4) az oktatás és kutatás szoros kapcsolata, (vom Bruch 1999, 3536.) Végül elmondhatjuk, hogy a tudós közvélemény és a porosz kormányzat fáradozásainak eredménye nem maradt el. Berlint hamarosan évi 1000 diák látogatta. Kezdetben Göttingen egyeteme még népszerűbb volt, de 1825-ben a berlini egyetem átvette a vezetést a látogatottsági adatokat tekintve. A német felsőoktatási rendszer nagy átalakulása után 19 egyetem maradt a porondon. Közülük eleinte Göttingen volt a leglátogatottabb és a legmodernebb. Előbb az új humanizmus rezidenciájának, később a természettudományok otthonának számított. Kedvező volt számára, hogy Helmstedt, Rinteln, Erfurt és Paderborn kiesése után egyedül maradt nem-porosz egyetemként az északnyugati német területeken. Göttingen virágzásával egy időben azonban hanyatlott a hallei egyetem, látogatottsága és jelentősége is csökkent. (Eulenburg 1994, 184-187.) Ugyancsak nagy visszaesést élt át Lipcse (18 %), ahonnan főleg Berlin és Göttingen szívta el a hallgatókat. 1830-ig kb. évi 1700 diák látogatta. A jénai egyetem még nagyobb hanyatlást élt át (44 %), de így is tekintélyes intézménynek számított. Kezdettől fogva népszerű volt azonban a bonni egyetem. Köln örökösének volt tekinthető, és a jó földrajzi helyzete nyomán rövidesen évi 900 diák látogatta, amivel a negyedik legnagyobb német egyetemnek számított. Rosszabbul ment az északi egyetemeknek. Königsberg, Kiel, Rostock és Greifswald tanintézete megsínylette a háború gazdasági következményeit és a kontinentális zárlatot, évi 100-200 hallgatója volt. Szintén nehezen futott fel a münsteri egyetem, de annál erőteljesebben növekedtek a délnémet universitások. Sok kis egyetem szűnt meg ebben a régióban, így sokkal arányosabb lett az egyetemi hálózat. Ismét nagy erővel indult meg a külföldiek peregrinációja. A különböző egyetemek pedig túllépve a territorialitás elvén specializálódni kezdtek. Tübingenben a teológiai képzés lett a húzóerő, Würzburgban az orvostudományok, Heidelbergben az államtudományok. Abszolút számokban is követhető a német felsőoktatás felfutása a XIX. század elején. Míg a századfordulón csak 6000 diák járt egyetemre, 1817-ben már 7700, 102
