Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
NEMESNÉ MATUS ZSANETT KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI GÚNYVERS... kel játszani szeret, hogy az altábla dolgai közé zavart hozni örömest igyekszik: azt mind ezen országgyűlésen megbizonyitotta; mind már 1825-ben, mint az akkoriak állítják, magán nem egyszer észrevetette.” (Kölcsey 2000,222-223.) A közvélemény szerint politikai pályájának igazi töréspontja az 1832/36-os országgyűlés volt, ekkor már biztosra lehetett venni, hogy hűtlenné vált korábbi eszméihez és kiegyezett a kormánnyal. (Barta 1963, 747-757.) Ahogy kortársai szemében, úgy a pasqui/ius-irodalomban is kettős Nagy Pál megítélése: kezdetben dicsőítik a versekben, majd 1830-tól egyre több gúnyban lesz része.20 Ezt a kettősséget hangsúlyozza a Thallóczy Lajos által 1833. január 31-re datált vers írója is: „... nem nagyon roszszúl / ált az rút Képmutatás, / Pedig ő is, mint más többek, / A’ Hazának vermet ás; / Hajdan, még czifra lepleket / Húzott minden tettére, /[...]/ megcsalatkozott, / Pali még is átkozott.” Ezt a kettős megítélést a szakirodalom sem egyértelműsíti, hiszen eltérő vélemények olvashatók Nagy Pál 1830 utáni viselkedéséről. A legtöbben — maga Kölcsey Ferenc is — anyagi nehézségeket látott ennek hátterében. Elképzelhető, hogy tényleg erről lehetett szó, melyet akár a 30 évvel később, 1861. február 7-én készült elszámolás21 is bizonyíthat, mely szerint Nagy Pál több mint 78.000 Ft adósságot hagyott hátra utódaira. Ha azonban nem értünk egyet ezzel az állásponttal, akkor fogadjuk el azt a nézetet, mely szerint Nagy Pál egyszerűen nem tudott lépést tartani az új generációval. A politikai pályafutását 30 évesen kezdő férfi 1830/32-re már túl volt az 50. életévén, és már túl volt azokon a beszédeken, melyhez fiatalsága és ereje szükségeltetett. Nem szabad elfelejteni, hogy mit vitt véghez Nagy Pál 1807- től 1830/32-ig. О mondta ki elsőként, hogy a nemzet alatt nyelvközösséget kell érteni, és ebben a nyelvközösségben mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz. Továbbá szónokolt az elavult törvények a kor követelményeihez való igazításáról, a törvényhozás folyamatának megreformálásáról, a jobbágytelkeken élő nemesek adókötelezettségéről, a felelős minisztériumról, a jobbágy személyes szabadságáról és az önkéntes örökváltságról is. (Varga 1987, 497-502.) Úgy tűnik, a versíró számára háttérbe kerül a hazáért minduntalan tenni akaró, a haza felemelkedését szorgalmazó Nagy Pál és helyette előtérbe kerül az az ember, aki nem tud már oly hévvel szónokolni, és számára a megvetés és szidalmazás marad. Bármi is legyen az oka a róla kialakított kép megváltozásának, Felsőbüki Nagy Pál — talán az ellenséges hangok miatt — 1840 után visszavonult a közélettől. Egy ideig Pozsonyban élt, majd átköltözött Bécsbe. Erről az időszakról a hű barát, Borsiczky István leveléből és egy korabeli versből is értesülhetünk. „A Telet Leányommal és Onokámmal együtt Posonyban töltvén, azon édes remény biztatott, hogy veled Kedves Barátom több órákat vígan fogok tölteni, de miután a Svábokat annyira meg kedvelted, hogy Magyar Hazánkat olly sok ideig még látni sem akartod [...] soraim által [...] fogad azon szivem indulattal.. ,”22 „Nagy Pál első Követ volt 85
