Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
ARRABONA 2011. 49/2. TANULMÁNYOK magyar / Országban, / Lelkes szónok, s hires volt Európában, / Korszellem elhagyta, magát már túl élte / Fénytelen pályáról kedves lesz lelépte...” (Horváth 1964, 77.) A két vers által felvetett kérdések és lehetséges válaszok A két pasquillussai kapcsolatban több kérdés is felmerülhet: Ki lehetett az írójuk? Ugyanaz a személy írhatta-e mindkét verset? Hogyan kerülhettek a lírai alkotások a káptalani magánlevéltárba? Thallóczy Lajos hol láthatta ezeket? Ezekre a kérdésekre a versek próbálnak meg — ugyan nem pontos, de kielégítő — válaszokat adni. A versek írója az esetleges retorzió elkerülése végett burkolózott a névtelenség homályába. Azonban a Győr megyei23 és a Győr városi24 követjelentések megtekintése után kiderült, hogy az írás nagyon hasonló Zánthó Mihály25 tanácsos nevével fémjelzett jelentések írásképéhez. De természetesen ez még nem bizonyítja, hogy ő volt a költő, hiszen lehet, hogy csak lemásolta ezeket a közkézen forgó verseket. A versíró nevét tehát nem tudjuk, de a költeményekben előforduló személyek, események, megjegyzések némileg körvonalazzák személyét. Politikai beállítódását tekintve szabadelvű, liberális volt, aki az akkori ellenzék szereplőivel szimpatizált, és optimistán tekintett azokra a reformerekre, akikben reményt látott. Ciliéire, a Garaiakra, Caraffára, I. Ferencre valamint I. Lipótra utalva Habsburg-ellenesnek tekinthető, viszont velük szemben tiszteli a hazáért tenni akarókat, a hazához hűeket, vagyis hazaszerető. Vallásosságát tekintve protestáns lehetett, hiszen megveti Nádasdy Ferenc váci és Szepesy Ignác pécsi püspököt, valamint a Jezsuita” szitokszóval illeti a katolikus egyház főpapjait. Megállapítható továbbá az is, hogy elfogadta annak a körnek a nézeteit, akik Felsőbüki Nagy Pált ebben az időben udvarhűnek tartották. Apasquillusok elemzése során megállapítható az is, hogy az író művelt, a haza történelmi múltjában jártas lehetett, a versírás terén pedig kellő tapasztalattal rendelkezhetett. „Ha a’ vész dúl, ha a’ vész fényit...” kezdetű vers — Thallóczy közlésével ellentétben — a kéziratban versszakokra osztott. Minden strófa 12 soros és a versszakok némileg követik a váltakozó 8 és 7, valamint az utolsó négy sorban a két 8 és két 7 szótagos sorbeosztást.26 Ha a kéziratot és a kiadást összegyúrnánk, akkor a 35. sor kivételével — mely 6 szótagból áll — egy tökéletes 8 és 7 szótagos sorokból álló költeményt kapnánk. A rímelés azonban már nem ennyire következetes. Az utolsó négy sorban mindig páros rímek, az előtte lévő 8 sorban viszont rímtelen sorok és keresztrímek találhatók. Verselése ütemhangsúlyos, felező 8-asokból, felező 6-osokból, valamint kétütemű 9-esekből és 7-esekből áll. A Nagy Pálról szóló versszakok nélküli gúnyvers a levéltári forráson 12, Thallóczy közlésében 40 soros. A levéltári iratok között megtalált, egyetlen versszakból álló költemény felépítésében hasonló a „Ha a’ vész dúl, ha a’ vész fényit...” kezdetű vershez, mert 8 és 7 szótagos sorok váltják egymást. Kivéve az utolsó négy sort, ahol 86
