Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK A reformkori pasquillusok száma az 1839/40-es diétát követően némileg csökkent, hiszen a tömegtájékoztatás helyzete javult, gondoljunk Kossuth hírlapírói tevékenységére vagy az alsó- és felsőházban írott — felsőház által engedélyezett — jegyzőkönyvekre. Mivel az 1830-as években csak a diéta üléseinek tárgyáról, illetve a két tábla vagy az uralkodó és az országgyűlés közti levélváltásról lehetett beszámolni, és nem lehetett sem kommentárokat közölni, sem a vitákról tájékoztatni,4 ezért a korabeli gúnyversek olykor kiváló forrásul szolgálnak. (Pajkossy 1995,122- 123.) Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a pasquillusokban az író személyes véleménye, politikai beállítódása tükröződik, vagyis a versek tényszerű megállapításai néha megbízhatatlanok. Éppen ezért szükséges, hogy az olvasó mindig megfelelő kritikával kezelje ezeket a műveket. Apasquillusok kezdetben magas irodalmi értékkel bírtak, azonban a XVII. századtól kezdve — ahogy egyre népszerűbbé vált a műfaj — elvesztették művészi értéküket, és gyakran a trágárságot és mocskolódást sem kerülték el. A verseket az alkalomszerűség szülte, és hátterükben mindig indulat, érzelem húzódott, mely kiváltotta a támadást, vagy éppen a méltatást. A legtöbb költemény személyekről szólt, de előfordult, hogy intézmények, vagy éppen törekvések kerültek bírálat alá. (Varga 1963, 291.) A költemények alkotói — érthető módón — gyakran névtelenségbe burkolóztak, hiszen el akarták kerülni a pellengérre állított személyek roszszallását és a hatalom esetleges retorzióját. Az Egyházmegyei Levéltárban őrzött gúnyversek születésekor a titkosrendőrségnek egy személyről biztosan volt tudomása, aki karikatúrákat készített: ő pedig a szatmári 12 pont szerzője, Somogyi Antal, akiről a későbbiekben majd bővebben lesz szó. A versek keletkezése A kutatás során kiderült, hogy a győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött két vers eddig sem volt ismeretlen a szakma számára, ugyanis az 1884-től 1889-ig működő, 11 kötetet megért Hazánk5 című történelmi folyóiratban már napvilágot láttak. A közzétevő Thallóczy Lajos,6 aki összesen hét, a reformkori országgyűlésekkel kapcsolatba hozható verset mutatott be ezen folyóirat hasábjain. A költemények Gúnyszó az 1832/3 országgyűlésre cím alatt jelentek meg.7 Az első műben az író a megjelenített személyek szájába adja az őket jellemző gondolatokat, mondatokat. A következő két közlemény a levéltárban található két vers. A negyedik közlemény (A mint Krisztus összejőve... kezdetű) költője Júdás történetét vetíti ki hazánkra, az ötödik Mint Megváltónk hajdanában... kezdetű vers pedig Felsőbüki Nagy Pálról szól. E két utóbbi vers közös címet is kapott: Hasonlítások 1833. február 3-án. A következő, A magyar ifjúsághoz (1833. febr. 4.-én) címzett versben az alkotó bíztatja az ifjakat, hogy tegyenek a hazáért. Az utolsó, Az urbáriumra című gúnyvers pedig az urbárium körüli vitát veszi górcső alá. 78
