Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
NEMESNE MATUS ZSANETT KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI GÚNYVERS... Nemesné Matus Zsanett KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI GÚNYVERS A GYŐRI EGYHÁZMEGYEI LEVÉLTÁRBÓL1 A győri Egyházmegyei Levéltár káptalani magánlevéltárának Curiosák, egyvelegek című tékájában az 5627. számú iraton két gúnyvers található.2 Ez a két — politikai tartalmú, országgyűlési — gúnyvers (pasquillus) az 1832/36-os reformkori országgyűlés alakjainak dicséretéről vagy éppen kigúnyolásáról és — a reformkori irodalom egyik központi témájáról — a haza féltéséről szól. Az első magyar nyelvű gúnyversek a reneszánsz korából, a XVI. századból maradtak ránk. Hogy mennyire kedvelt volt már akkor is a műfaj, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyrészt néhány történetírónk — pl. Forgách Ferenc, Zsámboki János — is jegyzett le pasqillust, másrészt nagyszámuk miatt I. Ferdinánd egy 1559. február 18-án kelt rendeletében — melyet 1560. augusztus 30-án megújított — megpróbált akadályokat gördíteni a gyakran névtelenségbe burkolózó költők elé. A rendelet szerint pasquillust szerkeszteni és terjeszteni tilos, továbbá akinek tudomására jut ilyen mű és feljelentést tesz, az 300 aranyban fog részesülni az elkövető vagyonából. (Ritoókné 1971, 269.) A XVI. század után a XVII. században is kedvelt volt a műfaj, ekkor elsősorban Erdélyben virágzott. (Hatvanhat... 1983, 8.) Majd a XVIII. század vége, különösen II. József politikája — melynek során kiéleződött az ellentét az uralkodó és az ország, valamint a magyarországi társadalmi rétegek között —, ezen belül a nemesi birtokok felmérésének időszaka számos újabb pasquillust szült, hiszen a nemesség többek között a költészet révén tudott hangot adni a véleményének. (MIT III., 123-125.) A következő korszak, a reformkori diéták ideje is kedvezett az alkalmi verselgetéseknek, hiszen az 1840-es évekig a szórakoztató, tájékoztató jellegű, és néha a trágársághoz is közel álló, kíméletlen költemények a sajtó szerepét töltötték be. Ha végigtekintjük a politikai témájú gúnyversekkel foglalkozó szakirodalmat, akkor látható, hogy a kutatók főként II. József korával foglalkoztak. A „kalapos király” uralkodását követő időszakban született karikatúrák tekintetében inkább a szövegek közlésére és nem azok elemzésére koncentráltak, hiszen a felvilágosodás és a reformkor nagy költőinek művei lényegesebbek és jelentősebbek voltak, mint az árnyékukban megbúvó egyszerű formájú, témájú és verselésű pasquillusok. A kiadások, közlések szerint a reformkori gúnyversek közül leginkább az országgyűlési — elsősorban az 1825/27-es országgyűlésen született —pasquillus ok3 váltak közismertté, hiszen ezek egyrészt az ellenzék politikai nézeteinek a fegyverei voltak, másrészt tájékoztatták — némi gúnnyal vagy éppen dicsérettel — az olvasókat a diéta eseményeiről, illetve a jelenlévőkről, de jóval többet nyújtottak, mint egy korabeli „újságíró”. (Külömb... 1989, 329.) 77
