Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből V. 1907
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK A Nemzeti Szalon győri kiállításának megnyitására 1907. január 20-án, vasárnap 11 órakor került sor a vármegyeháza kis és nagy tanácstermében. Egy órával az ünnepélyes megnyitó előtt az érdeklődő nagyszámú közönség már megtöltötte a művekkel telezsúfolt termeket. Pontban 11 órakor „Fényes Adolf nagy festménye előtt helyet foglaltak a megjelent védnökök, elnökök.”30 A szóra emelkedők sorát Wennes Jenő, Győr polgármestere nyitotta, aki rövid beszédében üdvözölte a Nemzeti Szalon megjelent képviselőit, hangsúlyozta az egyesület kiállításainak a vidéki városok kulturális életében betöltött pozitív szerepét és azt az állandó küzdelmet, amelyet Győr elöljárósága folytat annak érdekében, hogy kulturális kötelezettségeinek a súlyos pénzügyi viszonyok közepette is eleget tudjon tenni. Wennes Jenő után Ernst Lajos, a Nemzeti Szalon ügyvezető igazgatója köszöntötte a megjelenteket, és kifejezte háláját a rendező bizottságnak, Győr városának és a vármegyének azért a szíves fogadtatásért, amelyben a „magyar képzőművészet harcosait” részesítette.31 A fővédnökök közül a kiállítást Lippay Géza főispán ajánlotta a közönség figyelmébe. A megnyitó befejezéseként Déry Béla, a Nemzeti Szalon titkára, a vidéki kiállítások rendezője bemutatta a Győrben megjelent képzőművészeket (Kézdi Kovács László, Honti Nándor, Faragó Géza, Gergely Imre, Cserna Rezső, Szlányi Lajos, Rubovics Márk, Bruck Miksa és mások), végigkalauzolta a kiállításon a meghívott vendégeket és érdeklődő nagyközönséget. (1. kép) A szokatlanul nagyszámú képzőművész győri jelenlétét kihasználva a Győri Hírlap szerkesztősége rögtönzött közvéleménykutatást rendezett körükben, felkérve őket arra, hogy nyilatkozzanak a honi képzőművészeti élet legaktuálisabb problémájáról: „Szükséges és kívánatos-e a művészetek decentralizációja?” Az alkotók egyéni művészeti felfogását, vérmérsékletét tükröző válaszokból idézünk néhányat. Kacziány Ödön: „A művészetek decentralizációjának kérdése nem oly egyszerű s megoldása sem oly kézen fekvő, mint első pillanatra látszik. Nagyban és általam óhajtandó és szükséges, különösen az önálló nemzeti művészet megteremtése s az általános kulturális haladás szempontjából.” Kézdi Kovács László: „A vidéki műkiállítások legfőbb célja is az, hogy a művészet kedélynemesítő virá-212 1. kép. A Nemzeti Szalon 1907-es győri kiállításának katalógusa
