Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Paár Ádám: "Jó szocialista és jó polgár". Egy Horthy-korszakbeli munkáspolitikus pályája
PAAR ÁDÁM „JÓ SZOCIALISTA ÉS JÓ POLGÁR” - EGY HORTHY-KORSZAKBELI... PaárAdám „JÓ SZOCIALISTA ÉS JÓ POLGÁR” EGY HORTHY-KORSZAKBELI MUNKÁSPOLITIKUS PÁLYÁJA A magyar szociáldemokrácia méltatlanul elfeledett alakjai közé tartozik Malasits Géza. Autodidakta munkásból vált a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) politikusává. Két politikai rendszerben, a Horthy-korszakban és az 1945 utáni rövid koalíciós években is nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselőként tevékenykedett. A Horthy-korszakban egyike volt annak a három szociáldemokrata politikusnak, akiket ötször választottak parlamenti képviselővé. (Szalai2007,135.) Peyer Károllyal és Kéthly Annával együtt az utolsó időszakban, a szélsőjobboldali fenyegetés árnyékában is felemelte a szavát a parlamentben, nemmel szavazott a zsidótörvényekre és a munkaszolgálat bevezetésére. Huszonnégy évig tartó képviselői pályája során lelkiismeretesen szolgálta Győr törvényhatósági jogú város, majd Győr-Moson és Sopron megyék lakosait. A rendszerváltás után a közvélemény érdeklődése az 1948 előtti demokrata irányzatok — például a szociáldemokrácia, a polgári radikalizmus, a népi írók irányzata vagy a kereszténydemokrácia — felé fordult. A természetes kíváncsiságot csak fokozta, hogy ezeknek az irányzatoknak az értékét és valós teljesítményét az 1989 előtti kommunista „üdvtörténet”-írás — csakúgy, mint a Horthy-korszak kormányainak propagandája —jórészt vagy elhallgatta, vagy kisebbíteni próbálta, vagy a kommunista párt részére eltulajdonította. A különböző eszmei és politikai áramlatokhoz tartozó szellemi műhelyek értékes munkát végeztek az 1945, illetve 1948 előtti hazai demokrata hagyományok és irányzatok feltárásában és bemutatásában, és a teljesítmények értékéből semmit nem von le az a tény, hogy a megjelent műveket gyakran az ideológiai elődkeresés szándéka motiválta. A hazai történészek és politológusok sorra jelentették meg a gyakran egymással is vitázó irányzatok legjelentősebb személyiségeinek életét és közéleti pályafutását bemutató életrajzokat, miközben leporolták és újra kiadták könyveiket, parlamenti beszédeiket, levelezésüket, pártjuk programjait, és cáfolták az életművekre és az egyes irányzatokra vastag rétegben rakódott mítoszokat és előítéleteket. Malasits Gézának, Győr törvényhatósági jogú város országgyűlési képviselőjének, a vasasszakszervezet alelnökének, az 1945-ös Nemzetgyűlés jegyzőjének és az 1947-ben újra összeülő Országgyűlés korelnökének személye azonban kimaradni látszik ebből a hullámból. Az ezredfordulón Varga Lajos szerkesztésében egy adatokban gazdag, hiánypótló monográfia jelent meg a magyarországi szociáldemokrácia történetéről és a mozgalom nagy alakjairól. Ebben a kötetben egy rövid és vázlatos portré olvasható Malasits Gézáról. (Varga 1999,425-426.) Gábor Róbert az „igazi szociáldemokráciáról” szóló monográfiájában csak futólag tesz említést Malasitsról. A szerző a szocdem párt hazafiasságának illusztrálására felidézi Malasits egyik, az országgyűlésben elmondott 109
