Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Székely Zoltán: "Szalonnátul vagyon szép illattya". Magyar nyelvű énekek Sztankovics János győri püspök irataiból
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK is. (RMKT 1991, 893-895.; Thaly I. 1864, 270-272.) A 7-8. sor a Szomorú már nékem járásom kelésem kezdetű ének negyedik versszakának „tömörített” változata.8 A 14. sor szintén ismert más énekekből,9 míg a 28-31. sor egy 1782-ben lejegyzett Világi szép ének egy szegény kondásról c. népballada 3. versszakának négy sorával egyezik.10 Más: de héiánvos. Születésem nékem erre a világra szerencsétlen vala már minden órája! Oh melly szerencsétlen Üdöre jutottam, e tsalárd világgal mind eddig játzodtam. Édes Nemzetemtől mennyire jutottam: Irigyek nyelvére bezeg reá akadtam. Látod, melly tsudálatos a Szerelem dolga: Nints az erős bástya, kő meg meri hágni! Tudod én Krisztusom érettem meg haltál, A Magas Keresztfán értem vért ontottál! Jaj! Édes méhemnek megfogantatása, az én életemnek gyászos koporsója: Kiben belé tészik én bágyadtt testemet... Amott kerekedik egy fekete felhő az alatt vagyon egy nagy mély sötét tömlötz: Abban rabok vannak szabadulást várnak Istráják, istrállyák, reménség táplállya Úr Istentől várják szabadulásokat A szegény rabok vasakat pengetnek. Anyám, Édes Anyám; édes Asszony szülém Nyúitsd bé a kezedet a tömlöcz ablakján hadj vegyek vég:bútsút Asszonyi magadtúl Isten füzessé meg jóra tanításod: büntesse meg Isten roszra tanításod! Mesterem, Mesterem! En édes Mesterem! Frissen bánnyál velem, és én bágyadtt testemmel: hogy ne tekingessen két fekete szemem, hogy megne döbbennyen én dobogo szüvem! Be kár volna nékem az halálra menni, Fekete szép hajam szélnek széthordani; Két piros ortzámat napnak hervasztani, Fekete két szemem varjúknak ki ásni: Fejér két lábamon gyepet növeszteni Tiszta szép gyolts ingem szélnek lobogtatni! 102
