Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)

Vályi Katalin: Hőlégfúvó kemence Szer monosotrában

! VÁLYI KATALIN HŐLÉGFŰTŐ KEMENCE SZER MONOSTORÁBAN és a meleg levegő szabad feláramlását tételezik fel, mégis van arra is példa, hogy a patakkavics borítást agyagba rakták, tehát nem maradtak rések a meleg feljutásá­hoz.3 Az ilyen típusú hypocaustumok többsége a 14. századból származik (pl. Pécs­­várad 2 — Bodó 2010, 374., Eger, püspöki palota — Kozák 1990, 364., vagy a bu­dai domonkos kolostor főiskolája — H. Gyürky 1982, 262.). Azonban elvétve ebben a csoportban is találunk akár jóval korábbi fűtőberendezéseket is (pl. a kánai ben­cés apátságban a 12. század második feléből — H. Gyürky 1996,100.). A mi kemencénk azonban nem lehetett ilyen szerkezetű. Mivel a boltozatának % része ép volt, biztosan állíthatjuk, hogy teljesen egybefüggő volt, nem pedig hé­zagokkal elválasztott hevederívekből állott. Ráadásul fölötte komolyabb kavics- vagy kőrakásnak sem találtuk semmi nyomát. A kemence szembenézeti rajzán a bolto­zat ívének külső, nyugati oldalán, 3 sorban vízszintesen egymásra fektetett tégla lát­ható. Vele szemben a keleti oldalon a kolostor keleti falának kibányászásakor a felső két sort elpusztították, csak a harmadik, legalsó, vízszintesen fekvő tégla maradt meg. Elméletileg tehát ez a két szélső téglasor lehetett volna a kavicsborítást ösz­­szetartó felső boltozat indítása. A feltárás során megtalált kavicsok mennyisége azonban nem elegendő egy komolyabb kőborításhoz. Igaz, hogy a kavicsok nagy ré­szét is eltüntethették a pusztulás utáni nagy tereprendezéssel. De ettől függetlenül a hevederíves-kőrakásos típus ellen szól egyértelműen az agyaggal kötött, egybe­függő boltozat. A másik típusú középkori hypocaustumokat a kőrakás nélküli, direkt fűtést adó kemencék jelentik, melyek szinte mind a 13. századból származnak. Tehát ez a típus az egyszerűbb szerkezetű, időben korábbinak tűnik a később elterjedt hevederíves változatnál. Ezeknél egyrétegű, de átlyuggatott boltozatot rekonstruálnak a szak­emberek, közvetlenül fölötte az ugyancsak átlyuggatott padlólapok fekszenek. A tí­pus és a rekonstrukció hazai prototípusának a margitszigeti domonkos apácakolos­tor fűtőberendezése tekinthető.4 De a kőrakás nélküli kemencék sem voltak mind teljesen egyformák. Eltért az imént említett prototípustól mindjárt az ugyancsak a margitszigeti domonkos apácakolostorban, de a déli udvarban fekvő kórházépület­ben feltárt fűtőberendezés is. (írásné Melis 2010, 430., 5. ábra.) A szerihez hason­lóan az épület egyik hosszanti fala mentén a föld alá süllyesztett kemence a fotó alap­ján igencsak hasonlít a szeri berendezésre. Bár a kemence részletes leírását nem adja a közlemény, a fotón azonban egyértelműen látszik, hogy a téglakemence boltozata nem teljesen lapos, vízszintes, hanem enyhe ívben emelkedik. Az is látható, hogy a teteje nem volt átlyuggatva. De eltérő szerkezetű légfűtő kemence került elő a budai domonkos kolostor ásatásán is. (H. Gyürky 1969,4. kép és 103.) A kemencét sajnos itt sem ismerteti a szerző, de a mellékelt fotón két dolog is szembetűnő. Az egyik, hogy a téglakemence szájnyílása fölött egy lyukasra kifaragott kő volt beépítve (a nyí­lásába később 4 téglát fektettek) — ami friss levegő bevezetésére, vagy még inkább a füst kivezetésére egyaránt szolgálhatott. A másik, bizonytalanabbul látható rész­let, hogy a kemence tetején egy vízszintesen elhelyezett, talán ugyancsak átlyu­kasztott kőlap volt elhelyezve — talán a meleg levegő kivezetésére? 379

Next

/
Oldalképek
Tartalom