Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Székely Zoltán: Unger Alajos antik szobrokról készült akadémiai tanulmányrajzai
SZÉKELY ZOLTÁN UNGER ALAJOS ANTIK SZOBROKRÓL KÉSZÜLT AKADÉMIAI TANULMÁNYRAJZAI azonosított belvederi torzóban is — az isteni szépség inkarnációját látta: az előbbiben az érett férfikor ereje, míg az utóbbiban az ifjonti vidámság testesült meg számára. Herkules hatalmas izmaiban, a bőrön átütő inak ábrázolásában annak jelét látta, hogy Herkules küzdelme még nem ért véget rettenetes és erőszakos ellenfeleivel s teste még nem szabadult meg a szenvedéstől, amely révén majd megízlelheti az olümposzi boldogságot. (Winckelmann 1764, 162.) A bécsi akadémia 1797-ben szerezte be egészalakos szobrát (Datenbank 2006, el05.), de rendelkezett egy 82 cm magas büszttel is, amely napjainkig fennmaradt.21 (4. kép) Unger rajza kétségtelenül ez utóbbiról készült. Unger e tanulmányrajzát22 a lap alján olvasható felirat szerint 21 évesen, tehát 1836. szeptember 29. előtt készítette. (5. kép) Mivel az antik rajzosztályt ugyanezen év április 18.23 óta látogatta, így a lapot e két dátum közé keltezhetjük. A lap némileg felülnézetben ábrázolja az oldalra fordított, lefelé tekintő fejet, így fő témája a haj és a szakáll bemutatása lett. A fej jobb oldala fényben fürdik, amit a fehér kréta ad vissza: a szakáll tincsein és az arcon visszafogottabban, míg a haj fürtjein a kelleténél talán bőségesebben. Az árnyékba boruló oldal tömege kevésbé megbontott. Az önárnyékot vonalkázással, a vetett árnyékot pedig keresztvonalkázással jelezte. A fény-árnyék kontraszt felfokozása plasztikusabbá teszi az arc formáit, s egyben drámaibbá is. A fény ilyetén kezelése a későbarokk tradícióra, Huber Maurer mintarajzainak hatására vezethető vissza. 4. kép A Farnese Herkules feje a bécsi akadémia gipszmásolat gyűjteményéből (Hagen 2002,117. nyomán) 5. kép Unger Alajos: A Farnese Herkules feje, 1836 (Xántus János Múzeum) 311
