Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Székely Zoltán: Unger Alajos antik szobrokról készült akadémiai tanulmányrajzai
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK Menelaos spártai király24 A sisakos, szakállas férfifej egy kétalakos kompozíció, az ún. Pasquino-csoport részlete, amely a hagyományos — Ennio Quirino Viscontitól (1751-1818) eredő — meghatározás szerint a Patroklos holttestéért küzdő Menelaos spártai királyt ábrázolja, és amelynek görög eredetije a Kr. e. III. század közepén készült a hellenisztikus Pergamonban.25 A szoborcsoportról a XV-XVII. század során három római másolat került napvilágra, mindhárom az Örök Városban. A típusnak nevet adó, erősen sérült darabot a római Palazzo Orsini (helyén ma a Palazzo Braschi áll) építésekor találták a XV. század végén, s 1501-ben helyezték el a palota homlokzatán. A következő, sokkal teljesebb változatot 1570-ben I. Cosimo de Medici firenzei nagyherceg vásárolta meg, amelyet székvárosába szállíttatott. II. Ferdinánd nagyherceg uralkodása (1621— 1670) alatt restaurálták és kiegészítették: az így újraalkotott szoborcsoportot előbb a Ponte Vecchio-nál, majd 1838-ban a Piazza della Signorián, a Loggia deilanzi alatt állították fel. A harmadik szoborcsoport Augustus-mauzóleuma közelében került elő s szintén I. Cosimo nagyherceg vásárolta meg 1570-ben. Firenzébe kerülve a Palazzo Pittiben állították fel legkésőbb 1677-ben: ma is itt látható. Egy további töredékes lelet — az idősebb harcos feje, végtagok etc. — Hadrianus császár tivoli villájából került elő 1771-ben s a vatikáni gyűjteményben helyezték el. (Haskell - Penny 1981, 291-296.) Az erősen töredékes és sérült Pasquinot még ebben a formájában is nagyra tartották a reneszánsz és a barokk művészei: Michelangelo éppúgy merített belőle, mint Bernini, aki — Winckelmann szerint „meggondolatlan pimaszságában” (Winckelmann 1764, XII.) — minden szobrok közül a legszebbnek tartotta. A nagy német teoretikus nem volt különösebben jó véleménnyel a Palazzo Pitti-beli — szerinte Herkulest és Anteuszt ábrázoló — csoportról sem: a nagyobbrészt kiegészített szoboregyüttest alacsony színvonalúnak ítélte s némi iróniával marasztalta el Montfaucont és Maffeit, akik viszont egyenesen Polükleitosznak tulajdonították. (Winckelmann 1764, XV.) A bécsi akadémia gipszgyújteményében ma már nem található meg az egykor volt szoborkópia, amely minden bizonnyal büszt lehetett s talán a vatikáni fej nyomán készült. A fejet Unger alulnézetben, szinte szemből rajzolta le, heroizáló beállításban. Figyelmét azonban az érzelmek helyett a plaszticitás érzékeltetésének problémája kötötte le. Erőteljesen hangsúlyozta az arcot felépítő formák elkülönülését, miként a szakáll tincseit is a fény-árnyék révén megbontott tömegként ábrázolta. (6. kép) Római matróna — ún. Marciana26 A bécsi császári gyűjteményből származó, ma a Kunsthistorisches Museum Antik Gyűjteményében őrzött női portrészobor27 a Flavius dinasztia idején, a Kr. u. I. század harmadik negyedében készült. Az idős asszony arca a köztársaságkori port-312
