Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)

Mráv Zsolt - Gabrieli Gabriella: A scarbantiai Iseum és feliratos emlékei

MRAV ZSOLT - GABRIELI GABRIELLA

A SCARBANTIAI ISEUM ES FELIRATOS EMLEKEI

tatható. Legjellemzőbb példája és egyben a scarbantiai Iseum e tekintetben legközelebbi és korban is megfelelő párhuzama lehet az észak-görögországi Theszalonika Iseuma, ahol egy Kr. u. 1. században állított görög nyelvű felirat egy Osireion létét is bizonyítja (IG X 2,109 = RICIS 113/0520). A thesszalonikai Iseum területén Ozirisznek több Kr. u. 2. századi oltára mellett egy kriptába vezető folyosót (dromosz) (IG X 2, 111 = RICIS 113/0554; Kleibl 2009, 206.) és egy olyan épületet is felajánlottak, amelyben az istenség szarkofágját (a ládát, amelyben megfulladt) és bárkáját őrizték (IGX2,108 = RICIS 113/0506, Kr. e. 120; Kleibl 2009,205.). A szarkofágnak fontos szerepe volt az istenség ünnepein, hiszen azt felvonultatták, valahogy úgy, ahogy az egyiptomi Taposirist (jelentése Ozirisz sírja) ábrázoló praenestei mozaikon látható. (Vörös 2001, 129.) Mégis leginkább a ciprusi Soli ízisz szentélye hozható fel analógiaként. Itt a szentély 2. periódusában, az ún. D templom idején (Kr. e. 50 - Kr. u. 1. század vége) egymás mellett két udvarra néző cella állt. (Wild 1984, 1821-1823; Kleibl 2009, 94; 254-257.) A nagyobb, íziszinek szentelt cella jobb oldalán egy kisebb mellékszentély is épült, mégpedig Ozirisz számára. A szentély egy későbbi, Kr. u. 3. század közepére keltezett periódusában ebben Ozirisz Hüdreiosz (Kanoposz) szobrát is felállították.

Az alexandriai istenek és főleg Ozirisz szentélyeiben és szertartásaikon a víz jelenléte megkerülhetetlen, szerepe központi volt. (Wild 1981; Kleibl 2009, 102- 114,154-156.) Egy ideális templomban természetes forrás is fakadt, amelyet az esetek többségében bevezetett vízzel vagy kúttal helyettesíthettek. (Nagyobb szentélyeknél szent tavat is találunk.) A víz a megtisztuláshoz, a szakrális tisztálkodáshoz, de az oltárok lemosásához is kellett. Ezen kívül a vízzel a vele azonosított Ozirisz is megjelent. A vízzel töltött, Ozirisz fejű edényben az istenség megtestesülését látták, szertartásait is ilyen edények felvonultatásával vezették be. (Kákosy 1989, 249-251; Clerc - Leclant 1994b, 116-117. - további irodalommal) A szertartások során a pap köpenybe burkolt kezeivel mutatta fel a híveknek a vízzel telt edényt. (Dobrovits 1934,11.) (Dobrovits Aladár szerint erre szolgálhatott a közeli Egyeden talált híres kincslelet fémberakásos kancsója (Dobrovits 1934,11. 77. j.), bár ez nem Ozirisz Kanoposz alakját követi.) A víz felmutatásának szertartása során ezért nem pusztán a Nílust, hanem ez által magát Oziriszt idézték meg. (Dobrovits 1934, 10- 11; Kleibl 2009, 154.)

A vízhez kötődő építményeknek a misztériumünnepségek és felvonulások mellett fontos szerepe volt a beavatási szertarásokban is. ízisz és Ozirisz misztériumába külön-külön, titkos szertartás során történt a beavatás. (Witt 1971, 158- 164.; Malaise 1972, 233-238.; Kleibl 2009, 142-145.) Oziriszé volt a második és egyben magasabb beavatási fokozat, amelynek titkait csak kiválasztott kevesek ismerhették meg. Az Ozirisz-beavatást valószínűleg nem minden szentélyben végezték, csak olyan jelentősebb kultuszhelyeken, ahol erre a feltételek, például egy Osireion és ehhez kapcsolódva egy vízzel megtöltött föld alatti kripta adottak voltak. Ilyen kriptával a thesszalonikai Osireion bizonyosan rendelkezett és Apuleiustól tudjuk, hogy a Róma városi Mars-mező ízisz szentélyében is épült egy (Apui., Me-225