Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. RECENZIÓK York-i világkiállítás magyar pavilonja számára készült). A borítóterv visszafogottan elegáns, egyedül a címlapfotó minősége miatt fut át gyorsan illanó felhő homlokunkon. A kötetet felütve először a tartalomjegyzéket keressük, ezt hátul, a 206. oldalon találjuk meg. A szöveg öt nagyobb fejezetre tagolódik, illetve a Bevezetést követően négyre. Az első a gyermekkort és annak körülményeit, a második a müncheni és párizsi művészi tanulmányok esztendeit (1906-1915), a harmadik az 1915-1935 közötti éveket — amikor a müncheni Akadémiáról hazatérő művész néhány éves fővárosi kitérő után Szombathelyen teremtett egzisztenciát —, a negyedik pedig az életpálya Budapesten töltött utolsó hat esztendejét tárgyalja. Ezt követi a támogatók felé irányuló köszönetnyilvánítás, majd Rajki műveinek felsorolása, a felhasznált irodalom ismertetése, végül pedig a rövid német, illetve angol nyelvű összefoglaló. A negyedik és az ötödik rész több, a kronologikus és a tematikus logikát szellemesen ötvöző alfejezetre oszlik. Salamon határozott értékítélet alapján, biztos szemmel emeli ki az életmű meghatározó állomásait jelentő alkotásokat, és azok művészettörténeti elemzésére és keletkezési körülményeik vizsgálatára építi fel művét, ez azonban már nem a tartalomjegyzékből, hanem a kötetbe történő alaposabb belelapozás során derül ki számunkra. Az 1880-as évek első fele a magyar szobrászat számára szerencsés csillagzat alatt zajlott, hisz Rumi Rajkával egy évben (1881) született Medgyessy Ferenc, Pásztor János, Szentgyörgyi István, a következő esztendőkben többek között Sidló Ferenc (1882), Sámuel Kornél (1883), Csikász Imre (1884), Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884), Fémes Beck Vilmos (1885), vagyis szobrászatunknak az a generációja, amely a múlt század első felének irányvonalát jelentős mértékben meghatározta. Bátran mondhatjuk, hogy a magyar nemzeti jellegű szobrászat második nemzedékét képezték, amely az első nemzedék nagyjainak, Strobl Alajosnak, Fadrusz Jánosnak, Zala Györgynek, Kallós Edének örökségét vette át. Rajki művészeti tanulmányait éveken át a müncheni Bajor Királyi Művészeti Akadémián végezte, ott, ahol elsősorban az őt megelőző nemzedék nagyjai tanultak. Salamon szerint anyagi és szakmai megfontolásból, illetve elsősorban azért, mert „komolyabb itthoni szobrászképzés Bory Jenő 1904-es ’belépésével’ kezdődött (az Orsz. M. Kir. Mintarajziskolába — K. L.), végleges tanszéket az 1908-ban megalakult Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskolán kapott. Szobrászatot lehetett még tanulni az Iparrajziskolában és Stróbl Alajos 1885-ben alapított Szobrászati Mesteriskolájában. Ez utóbbi követelményeit már egy magasabb fok teljesítése határozta meg.” (12. p.). Az idézet első, illetve utolsó mondata közötti logikai ellentét nem kerül feloldásra a szövegben. Nyilván elírás az Iparművészeti Iskola helyett az Iparrajziskola emlegetése, hisz utóbbi kifejezetten iparosokat képzett. Nem világos tehát a magyarázat, miért döntött Rajki a jelentőségét lassan elvesztő München mellett, az erre az időszakra vonatkozó források viszonylagos szűkössége ellenére is látható azonban, hogy biztos alapokra tett szert, s itt készültek első, fényképről már ismert kisplasztikái, és aratta első komoly sikereit is. Feltehetően 1915-ben tért vissza 332
