Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
KELEMEN ISTVÁN A KAPUVÁRI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI AZ 1840-ES ÉVEKBEN A második osztályban a keresztény hitvallást kibővítve tanulták; az Újszövetséget „alkalmas kivonatban”; az erkölcstant „buzdító példákban s az evangeliom könnyű magyarázatával”. Előírták a nyomtatott és a kézzel írott szöveg folyamatos olvasását mind magyar, mind anyanyelven (a falusi tanodákban csak anyanyelven). Számtanórán „az egész, elvont, és megnevezett” számokkal és a négy alapművelettel ismerkedtek, de helyet kapott a „forgásban lévő pénz nemeinek s mértékeknek fölbontása s átváltása [...]; jövedelem s kiadások jegyzékének módja, tört számok, és arany szabály.” Megkövetelték a szövegértést („az olvasó könyv közbevetőleges magyarázgatása, taglalása”) és a vallásos éneklés („áhitatos éneklet”) elsajátítását. (Rendelet 22. §) A kapuvári plébános 1847-ben a tanodában oktatott tárgyakat így vette sorra: „Naponként sz[ent] mise hallgatás után két, délután pedig 3 óráig betű ismértetés, öszvefoglalás, kiejtés, olvasás, számvetésben foglalatoskodnak a tanulók; továbbá írásban, számvetésben, föld leírásban, Magyar ország történetében gyakoroltatnak. Végre ki szabott órákban kis és közép kátéra és Bibliára tanéttatnak.”44 Tamásiban (1845/46) az első, azaz a kezdő osztály tanulói betűfoglalással, olvasással (kérdésfelelet) ismerkedtek, a második (haladó) évfolyam számára írás, olvasás, számolás, hittan, Magyarország leírása, Biblia, rendészeti szabályok szerepeltek a tananyagban.45 A gyerekek Kapuváron és Gartán, Mihályiban és filiáiban (Kisfalud, Vadosfa), Páliban, továbbá Vágón reggel szentmisén vettek részt a tanítás megkezdése előtt.46 A tanítók mindenütt igyekeztek megismertetni a jövő nemzedékét a társadalmi együttélés alapvető normáival és a későbbi megélhetésükhöz elengedhetetlenül szükséges gazdasági, gazdálkodási ismeretanyaggal. Az iskolát elvégzők túlnyomó többsége földművelésre szánta magát, csak nagyon kevesen választottak maguknak mesterséget, vagy tanultak tovább. A Rendelet a napi tanítási időt 5 órában állapította meg az „Isteni szolgálaton” kívül: minden hétköznap reggel 3, délután 2 óra időtartamban. (Rendelet 38. §) A napi és a heti órabeosztás eltérően alakult az egyes helységekben, de általában a filiák órarendje alkalmazkodott a plébánia székhelyén működő tanoda gyakorlatához, másrészt ugyanazon helységben a vizsgált évtized során az órarendben csak kisebb változtatások történtek. A Ratio heti egy „felfrissülési napot” biztosított, a csütörtököt; a tanítás vasárnap és egyes ünnepnapokon szünetelt. (I. Ratio 242. §) A Rendelet a következő napokra rendelt tanítási szünetet: „vasárnapokon és parancsolt ünnepeken, a nagyhét három utolsó napjain, országos- és helység egyházbucsúin, s a könyörgések napjain, és Karácson előtti napon.” (Rendelet 39. §) A tanítási nap délelőtti és délutáni szakaszra tagolódott. Vitnyéden például reggel 8 órától 10-ig, délután pedig 1-től 4-ig tartott a tanítás.47 Osliban délelőtt egy órával később fejeződött be a tanítás.48 Szárföldön és Veszkényben az oslihoz hasonló beosztást alkalmaztak, de az 1844/45. tanévben a gyerekeknek egy órával tovább, 17 óráig kellett az iskolában maradniuk.49 85
