Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
1 ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK bői, a többi ékszer bronz, így a gemmás gyűrű is. Mégis az figyelhető meg, hogy az intagliók igényesebb (pl. Nr. 5-7), míg a kettős csatornájú gemmák szegényesebb (Nr. 10-14) sírokból kerültek elő, melyekben olykor a nyakláncon kívül nincs is más melléklet. Ha a gemmák előkerülésének térbeli megoszlását vesszük szemügyre, úgy azt látjuk, hogy kettő kivételével a Kárpát-medence nyugati feléből származnak, az egykori Pannonia területéről, ahol római kori gemmák mindenfelé előfordulhattak. A Dunától keletre, tehát a provincián kívül fekszik Kishegyes (Nr. 7), de mégis elég közel a limeshez. A távolabbi Szarvas esetében (Nr. 16) pedig az a valószínű, hogy az avarok Belső-Azsiából hozták magukkal a szaszanida pecsétkövet, azaz nem helyi szerzeményről van szó. A Kárpát-medencében tehát nem beszélhetünk arról a jelenségről, amit Ament a Merowing kori gemmaleletek előfordulásáról állapított meg: „die merowingischen Gemmenfunde weniger im stark von römischantiken Traditionen geprägten Westen, sondern im ganz überwiegend germanisch besiedelten Osten zu Tage gekommen sind.” (Ament 1991, 410.) A megállapítására adott magyarázatát sem tartjuk megalapozottnak: „das Angebot an antiken Gemmen in der ehemaligen Grenzzone des Imperiums und außerhalb von diesem spärlicher, ihr Wert folglich höher gewesen sein als im Inneren des alten Galliens.” (Ament 1991, 412.) Ha Ament térképére nézünk, a Rajna vonala mentén legsűrűbbek a leletek, amely valóban a római limes vonalát alkotta, csakhogy gemmaleletekben ez a terület sokkal gazdagabb volt, mint Gallia belső területei. Mai ismereteink szerint a légió központok, mint Bonn (Platz-Horster 1984), Xanten (Platz-Horster 1987,1994,2009), Köln (Krug 1980) voltak a gemmakereskedelem fő központjai is. A limes közeli barbár területekre már az ókorban átkerültek római gemmák, ami a középkorban minden bizonnyal folytatódott. Tomka véleménye szerint az avarok antik gemmák iránti érdeklődése germanoid jelenségnek tekinthető. (Tomka 2008, 616.) Ugyanakkor hangsúlyozza a bizánci hatás fontosságát is, ami a délkelet-dunántúli területen (különösképp Nagyharsány, Cserkút) figyelhető meg. Ennek a kisugárzását véli felfedezni a ménfőcsanaki temetőben is, amit így jellemez: „Die Träger dieser nicht-ganz-awarischen, nicht-ganz-germanischen, nicht-ganz-spätantiken, also polyethnisch geprägten Subkultur mit starken auswärtigen Beziehungen haben irgendetwas mit dem großräumigen Handel zu tun.” Fontosnak tartjuk még ezt kiegészíteni azzal a megállapításával, miszerint: „In der Avaria, ja auch in Kleinräumen, existierten gleichzeitig und nebeneinander verschiedene Gruppen mit ungleichen Trachten und Sitten.” Nem állíthatjuk tehát azt, hogy az avarok között általános lett volna az antik gemmák iránti érdeklődés, és főleg azt nem, hogy hozzáértő is lett volna. Ha rátaláltak, mint értékesnek tartott csecsebecsét eltették, akár eredeti foglalatában (gyűrűben), akár önmagában. Saját ékszereikbe vagy használati tárgyaikba való újrafoglalására kevés példa van, és ez esetben is inkább az ékkő anyagáért, mint az ábrázolásáért teszik. Ezt olyan példából állapíthatjuk meg, mint a ménfőcsanaki 52
