Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
GESZTELYI TAMAS ANTIK GEMMÁK AZ AVAR KORBÓL lelet, melynél a gemma az ábrázolásával lefelé volt a gyűrűbe belefoglalva (Nr. 3). Ez nemcsak azzal függhetett össze, hogy használóját az ábrázolás nem érdekelte, hanem azzal is, hogy az előlap széle sérült volt. Díszítés szempontjából egy fényesre csiszolt ékkövet többre tartottak, mint egy vésett és sérült felületet. A díszítetlen ékkövek használata már a késő császárkorban is elterjedt, a nem római népeknél pedig egyenesen népszerűbbé is vált a vésettekénél.2 A zamárdi kameó esetében az ábrázolással ellátott felületet nem fordították ugyan befelé, de fejjel lefelé igen, még azt sem szabályosan, hanem ferdén, amiből megint csak az ábrázolás iránti teljes érdektelenségre következtethetünk. A nemesfémekből készült finom kézműves munkák anyagának durva feldarabolására az alapanyag újrafelhasználása érdekében több példát is ismerünk az avar korból. Ilyen a kunágotai gazdagon díszített aranylemez, melyből kardmarkolatot készítettek (László 1938; Garam 1993, 87-88., Nr. 106.), vagy a tépei díszes ezüsttál, melynek csak a negyed része maradt meg a feldarabolást követően. (Garam 1993, 107., Nr. 135.) Az ábrázolások iránti érdektelenség alól egyedül a nagyharsányi gemma jelenthet kivételt (Nr. 6), melyen szárnyas nőalak látható hosszú ruhában, és egyik kezében hosszú rúdszerű tárgyat tart. (Valójában kalászt és kormánylapátot.) A publikáló régész ezt faágnak tartotta. Elgondolkodtató azonban, hogy a korongfibula aranylemezén egy nagyon hasonló alak látható: hosszú ruhájú szárnyas alak, aki hosszú rudat tart a kezében, melynek felső végén bizonyára kereszt volt, de ma már teljesen lekopott. Feje körül glória, a görög feliratból pedig kiderül, hogy ő egy arkangyal. A gemma nőalakjának feje körül az alig felismerhető sisak tarajának félkörbe futó íve igen hasonlatos egy glóriához. A két tárgy együttes viselete azt sugallhatja, hogy tulajdonosa ugyanazt az alakot látta a gemmán, mint amit a számára nyilván jól ismert angyalalakban. Az antik gemmaábrázolások átértelmezésének ez a példája inkább korai volta, mint tartalma miatt érdekes, a későbbiekben ugyanis rendszeresen találkozunk a szárnyas alakok (Victoria, Nemesis) angyalként való értelmezésével. Más kérdés az, hogy az előbbi tárgyak viselője mennyire lehetett keresztény. Az avarság nem tért ugyan át a keresztény hitre, de vándorlásai során több alkalommal is volt módja megismerkedni vele. Először a Fekete-tenger északi partján, majd pedig a Kárpát-medencében kerültek kapcsolatba a bizánci kereszténységgel (László 1940, 146.), de meg is telepedhettek közöttük kisebb-nagyobb bevándorolt keresztény csoportok. Kereszt viseletével több sírban is találkozunk, ami akkor is a keresztény hatásra utal, ha netán csak egy amulettet láttak benne viselői, nem pedig hitük jelvényét. (Pohl 1988, 204.) Bizonyos esetekben azonban az is lehetséges, hogy előkelő avarok bizánci származású feleségeinek sírjaiból kerültek ki az értékesebb keresztényjellegű ékszerek (László 1940,151-152.), mint amilyenek a korongfibulák, melyeket a Szentföldről hozott zarándok kegytárgyaknak lehet tekinteni. (Pohl 1988, 204.) 53
