Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48/2. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS Itt állunk a nyitott sír körül mi, rokonok, barátok, munkatársak. Itt állunk bénán és értetlenül, megrémülve a megváltoztathatatlantól: Halva fekszik előttünk András. A „hivatalos” megemlékezés sorait, úgy többé-kevésbé, mindannyian fel tudjuk mondani. Iskolák, munkahelyek, cikkek, miegyéb. Ilyet is írni kell, így én sem kezdhetem másképp. Figler András Győrben született 1956-ban. Középiskolája a Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskola volt, amelyet 1974-ben fejezett be. Ez az év fordulópont volt életében, hiszen ekkor jegyezte el magát örök szerelmével, a régészettel. Megjárta a muzeológus szamárlétra minden fokát. „Alul” kezdte. Ma úgy mondanánk, „ásatási technikus” lett először a győri Xántus János Múzeumban, majd rövid 2 év a Budapesti Történeti Múzeumban, végül visszajött Győrbe. Ezután, pontosabban eközben lett az ELTE Régészeti Tanszékének hallgatója, ahol 1983-ban szerzett régész-muzeológus diplomát. Kutatási területe az őskor volt, különösen a korai bronzkor érdekelte, de vidéki, terepen mozgó régészként ásott mindent, ami útjába került, a neolitikumtól az újkorig. Kutatóként legfontosabb munkahelye a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum volt, melyet 1983-2000 között régész-muzeológusként, 1986-1990 között igazgatóként szolgált. Ezen időszakra, a rendszerváltást követő évekre tehető a magyarországi nagyberuházásokhoz kötődő megelőző régészeti feltárások hőskora. András az elsők között találta szembe magát az addig soha nem látott méretű, sok-sok hektáros feltárások szervezési és szakmai problémáival. Az Ml-es autópálya feltárási koordinátoraként, közvetlen munkatársaival ő fektette le azokat az alapokat, melyeken a hazai nagyberuházások régészete a mai napig nyugszik. Eközben, a nagy felületű régészeti lelőhelyek dokumentálásának új igényeit felmérve, 1995-96-ban humán térinformatikus végzettséget szerzett a BME Építőmérnöki Karán. (Természetesen levelezőn, hisz közben az ásatásokat sem szüneteltethette...) 17 éves múzeumi alkalmazása alatt különféle régészeti korszakot érintő, közel félszáz ásatást végzett, legalább 50 hektár alapterülettel. Folyamatosan végzett terepbejárásainak, helyszíni szemléinek számát pedig szinte lehetetlen lenne felmérni. Ebben az őrült rohanásban viszonylag kevesebb ideje, energiája jutott a feltárt leletek feldolgozására, közzétételére. 1998-2002 közt OTKA támogatással végezte a Győr-Szabadrét dombon előkerült őskori települések feldolgozását. Ásatásaihoz képest igen kevés cikket írt, de azok mind maradandó, sokat idézett darabjai az őskoros szakirodalomnak. Szeretett csapatban dolgozni, feldolgozó cikkei, előadásai szinte egytől egyig társszerzőkkel együtt születtek. Nem „ült” az előkerült leletek, készséggel adott át közlésre bármilyen anyagot az arra hivatottabbaknak.
