Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
PERGER GYULA KÚTBA ESETT TERV Az iktatott levél aljára jegyzett mondat, mely szerint „kérek véleményt neme volna jobb az egész kutat eltávolítani” finomított változata köszön vissza a november 24-én kelt válaszlevél fogalmazványában. ,,Keb.[elbeli] rendőrkapitányságnak a Széchenyi-téri kút helyre állítása tárgyában a 9659/ki 891. sz.[ámú] előterjesztés[r]e. Az előterjesztés visszavárólagos kiadás mellett utasíttatik [a] mérnöki hivatal, hogy kérdéses kút eltávolítása vagy pedig fentartása iránt, nemkülönben a netáni helyre állítási költségek tárgyában tegyen e helyre 8 nap alatt véleményes jelentést. Erről rendőrkapitányság és mérnöki hivatal — utóbbi az előterjesztés kapcsán végzésileg értesíttetnek.”27 A mérnöki hivatalból december 10-én érkezett meg a válasz: „Tekintetes Tanács! 7900/1891 tan [ácsi] sz.[ám alatt] kiadott jelentés visszazárása mellett tisztelettel jelentem, miszerint a Széchenyi téri szétdűlt kutbálvány helyre állítása 150 frt, annak szétszedése és elfuvarozása 100 írtba kerülne; a kő anyag értéke mintegy 100 ftra tehető. A kút bálvány eltávolítása esetén a kút betöltendő volna mely munka költsége adatok hiányában 30-50 írtra becsülhető. Minthogy a kút czéljának nem felel meg s a tér diszére sem szolgál: részünkről annak eltávolítását — az anyagnak a vállalkozó tulajdonába bocsájtásával és a kút gödör betöltésének kötelezettségével — hozzuk javaslatba.”28 A hivatal javaslata szinte azonnal megpecsételte a kút sorsát. A levélre egy ismeretlen tanácsnok széljegyzete került, mely szerint „30-50 frt az 1892 évi közkutakra előirányzott összegből fedezhető”. Nem meglepő tehát, hogy a „Mérnöki hivatalnak a 7900/1891 sz.[ámú] meghagyás tárgyában 882/891 sz[ámú] jelentése” kapcsán készült végzés fogalmazványa így foglalja össze a tudnivalókat: „A Széchenyi téri kutbálvány düledező állapotban lévén előállott a szüksége annak, hogy az vagy helyre állíttassák vagy pedig véglegesen eltávolítassék és ezzel kapcsolatban a kút betömessék. [A] Mérnöki jelentés szerint a helyreállítás 150 írtba, a végleges beszüntetés pedig — tekintettel arra, hogy a kútbálvány szétszedésének és elfuvarozásának 100 írtra tett költségei a kőanyag értékért nyerendő hason nagyságú összeg által fedeztetnének — a kút betöltéséhez igényelt 30-50 írtba kerülne. Minthogy a kút czéljának meg nem felel és a tér díszítésére sem szolgál: annak végleges beszüntetését határozzuk el és annak — a munkavállalatba adása melletti foganatosítására — mérnöki hivatalt utasítjuk; az előirányzott 30-50 frt költséget pedig a közkutakra az 1892 évre előirányzott összegből engedélyezzük. Erről mérnöki hivatal és számvevőség végzésileg értesíttetnek. Tekintettel arra, hogy a kút betöltésére előirányzott 30-50 fr kevésnek mutatkozik: utasíttatik mérnöki hivatal, hogy a kutat alaposan vizsgálja meg és a betömés költségeit pontosan állapítsa meg. Erről mérnöki hivatal—jelentésének 30 nap alatti benyújtása mellett — végzésileg értesíttetik.”29 A kút elbontásának, illetve betemetésének ügye a következő esztendőben folytatódott. A mérnöki hivatalból 1892. február 4-én érkezett levél arról számol be, „hogy 295
