Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK réteg itt „sok helyen fél centiméter magasan felkunkorodott, s így egészen borzassá tette a falfestményt.” A restaurátorok szerint mindez a vastagabban felhordott festékréteg következménye, ami úgy keletkezett, hogy a művész festés közben többször változtatott a képen, s ennek halvány nyomait meg is találták a pásztorbot és a baldachin formáin. A főalakot és a bal oldalt Veress, a jobb oldal csoportját Királyfalvi restaurálta. A szemléltető ábra szerint ismét a képszélek, balra a profilból látszó vitéz köpenye és a baldachin drapériája, jobbra a papi ornátusok felülete igényelt jelentősebb rekonstrukciót, de Szent István arcán is mutatkoztak sérült felületek. (5. kép) A restaurálás mindvégig a MOB felügyelete alatt folyt. Az intézmény megbízásából Csányi Károly a munka folyamán két alkalommal tartott szemlét, „és meggyőződött róla, hogy Maulbertsch megmentett festékrétegét érintetlenül hagyjuk és csakis a folytonossági hiányokat ecsetheggyel alkalmazott lazúrszerű festéssel pótoljuk.” Csányi a munka befejezésekor is elégedettségét fejezte ki, és Szőnyi Ottó szeptember 12-én kelt jelentése ugyancsak „a műemlékvédelmi elveknek megfelelően” folytatott munkáról számolt be.18 A sikeres befejezés után a püspök megküldte a grisaille-ok restaurálás előtti és utáni fényképét a MOB-nak.19 A művészpáros az elvégzett munka fázisait példaszerű alapossággal dokumentálta, technikai megfigyeléseik jól illenek abba a képbe, amelyet Maulbertsch és műhelye munkamódszeréről tudunk. Akárcsak az architektúra-festést, úgy általábana grisaille-okát sem maga a mester festette, hanem specialistákra bízta.20 Az esztétikailag hitelesnek tűnő restaurálás nyomán világosan látszik, hogy itt is ez volt a helyzet. Az alakok, még a jobbak is karakterükben többnyire távol állnak a megszokott Maulbertsch-típusoktól, több mellékfigura mozdulata esetlen, anatómiailag elrajzolt, a Szent László-kompozíción maga a főalak is gyenge. (4. kép) A jól sikerült helyreállítás révén a mai napig érzékelhető a felület változatossága, ahogyan a foltszerűen, pasztózusan felvitt rétegek mellé grafikusan alakított modellálás, finom vonalkázás formájában rögzített mordentaranyozás társul. (6. kép) A mellékhajók és mellékszentélyek mennyezetképeinek restaurálása, 1936-37 A szentély falfestményeinek elkészülte után, immár komolyan véve a menynyezetképek állapotáról szóló szakértői beszámolókat, azok restaurálásának előkészületei is megkezdődtek. A káptalan több szakembertől is ajánlatot kért a munkára, és 1935. július 11-én megtárgyalta azokat: „1.) Sándor Béla az Orsz. Iparművészeti Iskola szaktanára a Szűz Mária hajó restaurálására 6900 P. költségvetést nyújtott be. Az összegben nincs benne az állványozás költsége. 2. ) Királyfalvi-Kraft Károly akad. festőművész, műemlék-restaurátor az egész székesegyház belső rendbehozatalát 31.400 P.ben állapítja meg. 3. ) Nikássy Lajos budapesti restaurátor és Pandur József győri festőművész költségvetése 20.190 P. az egész templom restaurálását illetőleg.”21 250
