Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
BRAUER-BENKE JÓZSEF A CIMBALOMTÍPUSOK TÖRTÉNETE Brauer-Benke József A CIMBALOMTÍPUSOK TÖRTÉNETE A cimbalom a fogólap nélküli laposcitera félék csoportjába tartozik, amely valószínűsíthetően a pengetéssel megszólaltatottpszaltériumbó\ fejlődhetett ki. A cimbalom típusú hangszerek eredete még nem teljesen feltárt. A legtöbb szerző keleti eredetűnek tartja a hangszert, ám az elnevezések áttekintése arra mutat, hogy többszörös átvétellel és oda-vissza hatásokkal kell számolni. Farkas Györgyi a cimbalom történetét bemutató könyvében azt fejtegeti, hogy a négyszög alakú pszaltérium az arab nuzhából, a féltrapéz alakú pedig az arab qanunból fejlődött ki. (Farkas 1996, 23-26.) Hortense Panum a középkori európai pszaltérium ősének a perzsa-arab kanunt és a szantirt tartja. (Panum 1970,146.) A perzsa-arab kanun elnevezése viszont a görög kánon=szabály, mérték kifejezésre vezethető vissza. Francis W. Galpin szintén a perzsa szantirból származtatja az európai pszaltériumot. (Galpin 1965, 43.) Habib Hasszán Touma az arab hangszereket bemutató könyvében viszont rámutat, hogy a perzsa-arab szantur elnevezés a görög pszalterion szóból származik. (Tuoma 2003, 125.) Ezért kérdéses, hogy a perzsa cnJ^jj — szantur, vagyis „száz húr” hangszerelnevezés az ógörög kifejezés későbbi magyarázata vagy a görög pszalterion terminustól eltérő, önálló elnevezése a hangszertípusnak. Görögországban az ütött húros szandoki hangszertípus elnevezése a perzsa — szantur vagyis „száz húr” hangszerelnevezés átvételére utal. Az ógörög i<avúv „szabály, mérték” elnevezés viszont a fogólap nélküli, pengetett kanonaki hangszer elnevezésében maradt fenn. A qánún hangszertípus valószínűsíthető első leírása al-Fárábí (870-950) által ismert, azonban ő még nem alkalmazza a később elterjedő qánun elnevezést. Később a qánún már mint 64 húros fejedelmi hangszer jelenik meg Ibn Hazm 1064-es leírásában. (Farmer 1966,194.) A perzsa szantúrt Engel még az ókori asszír időszakból eredeztette. (Engel 1864, 43.) Azonban már Galpin rámutatott arra, hogy az ókori asszír ábrázolásokban nincs nyoma ilyen hangszertípusnak és Engel egy szöghárfa típust vélt a szantúr korai ábrázolásának. (Galpin 1965, 49-50.) A II. Assurnászir-apli asszír király kalhui (nimrudi) palotájában látható domborművön ábrázolt szöghárfa típus — a vertikális tartásmód miatt — nem tekinthető a cimbalommal analóg hangszertípusnak. (1. kép) Aszantír elnevezéssel ille-229 1. kép Ütött húros szöghárfa II. Assur-nászir-apli kalhui (Nimrud) palotájából (Rashid 1984 nyomán)
