Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - dr. Lanczendorfer Zsuzsanna: Egy helyi népballada-kutatás kulturális hatásai
DR. LANCZENDORFER ZSUZSANNA EGY HELYI NÉPBALLADA-KUTATÁS KULTURÁLIS HATÁSAI Ne sirass, ne sirass Ne sirass te engem, Duna habos vize Temeti el testem. Amerre én járok Még a fák is sírnak Gyenge ágairól A levelek hullnak.” Ennek a balladának a dallama — mely a Szigetközben (Győrújfalu, Győrzámoly) 1969-ben gyűjtött dallamok változata —A vérző liliom című könyvben szereplő 11., 12. számú dal. Versszakai többnyire megegyeznek a már közöltekkel, viszont itt is a peranyagnak megfelelően — a kajárpéci változattal megegyezően — a malomból esik a Dunába a lány. (A többi balladában a ladikból esik a folyóba a lány.) Az utolsó versszak szövegét csak egy balladában találtam meg, amelyet 1954-ben gyűjtött Nagy Lenke. (Lanczendorfer - Gülch 2003, 93.) A Néprajzi Múzeum Adattárában talált változat adatközlője ismeretlen és csak azt tudjuk, hogy a gyűjtés Győr-Sopron megyében történt. A könyvbemutató után egy újabb sokoróaljai balladával lettem gazdagabb, és a ballada ismertségét bemutató térképre felkerülhetett Ménfőcsanak neve is. 2004. október 2-án Mosonmagyaróváron egy előadás alkalmával ajándékozott meg Gráczolné Pausits Katalin egy 1977-ben Feketeerdőn gyűjtött balladával, melyben Dely Mári neve nem szerepel. Első versszakának szövege, illetve dallama csekély változtatással a győrsági változat variánsa: „Hérvad az a fűzfa / A hégyek tetején / Hérvad az a molnár a tömlöc fenekén” (Győrság), „Nyílik a tulipán / magas hegy tetején / A tömlöc fenekén szenved az a molnár / A tömlöc fenekén szenved az a molnár” (Feketeerdő). Ebben a balladában — a ménfőcsanaki változattal megegyezően — a molnár a malomból dobja a lányt a Dunába, és nem a ladikból esik ki: „O, te álnok molnár / akkor mit gondoltál? / Mikor a malomból a Dunába dobtad.” (Feketeredő). A balladában, a megszólaló halott motívumban Dely Mári édesanyjával beszélget — nem a bátyjával —, és nemcsak a Duna, vagy a Tisza habja temeti — mint a többi változatban —, hanem egyszerre mindkettő: „Ne sírj édesanyám, / ne sírj édesanyám / Duna, Tisza habja temeti a lányát.” A győrzámolyi és a mórichidai változatokhoz hasonlóan itt is a harangok meghúzatásának képe zárja a balladát, azonban itt az édesanya, és nem a szerető kéri ezt: „Harangok, harangok / szépen hangozzatok / Kedves leányomnak szép nótát húzzatok.” Mezőőrsön, 2005. március 22-én tartott előadás alkalmával az egyik résztvevő, Gábris Istvánná egy újabb, Kónyban ismert, nagyanyjától tanult balladát közölt velem: „Szegény Dali Mári, mennyit szenvedett, Mikor a ladikból a Dunába esett. Jajgatott jajgatott, senki sem hallotta Csak az édesanyja a parton siratta. Ne sírj anyám, ne sírj, nem haltam még bele Csak a Duna vize szíjjá a testemet.”10 133
