Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: "Ljött a nap, mit várva vártunk…" Gyermekek a jeles napi szokásokban a Balaton-felvidéken

S. LACKOVITS EMŐKE

„ELJÖTT A NAP, MIT VÁRVA VÁRTUNK..

Leszállóit az ő fejökre Nagy hirtelenséggel.

Segéljenek királynénkat,

Királynénkat, asszonyunkat Bár kalácsot, bár tikmonyat (tojást)

Katonaforintot.”

A kiskirályné felemelése után a záró formula következett:

„Már minékünk el kell menni Isten fiát látogatni,

Dicsértessék a Jézus Krisztus.”

Ahol semmit nem kaptak, ott átokformulaként a kis királynét a földre ültették és elhagyták a záróéneket. (Jankó 1902, 424-425.)

A szokásnak egy kései változata Kővágóőrsön bukkant fel, de már 1983-ban is úgy emlékeztek rá, hogy talán ötven éve járhatták utoljára. Amíg élt, addig pünkösd másnapján 6-12 fős csoportokban 11-12 esztendős lányok hajnalban mentek a köszönteni. Csak a kis királyné, a cucorka volt fiatalabb, akinek négyen tartották feje fölé botra kötözve a rojtos selyemkendőt. Minden házba beköszöntek: „Dicsértessék. Szabad-e pünkösdölni?” Igenlő válaszra magasra emelték a cucorkát, majd letették őt és körbejárva énekelték:

„Meghozta az Isten Piros pünkösd napját,

Mi is meghordozzuk Királyné asszonykát.”

Ekkor a kis királyné szólalt meg és mondta el köszöntőjét:

„Én kicsike vagyok, nagyot nem mondhatok,

Mégis az Istennek térdet, fejet hajtok.

Kis, gyönge erőmből minden jót kívánok!”

Ezt követően közösen elmondott jókívánságok következtek:

„Adjon az Isten ennek a gazdának Sok tyúkmonyát, sok kalácsot!”

Ekkor felemelték a kis királynét és nagyot kiáltottak:

„Ekkora legyen a kenderük!”

Majd a gazdasszonyhoz fordulva adományt kértek:

„Szánják meg mi királyunkat,

121