Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: "Ljött a nap, mit várva vártunk…" Gyermekek a jeles napi szokásokban a Balaton-felvidéken
ARRABONA 2010.48/ 1. TANULMÁNYOK Új hold, fényes Nap, hídon megyünk átall Ma vagyon, ma vagyon, piros pünkösd napja, Holnap lesz, holnap lesz, a második napja. Tihany körül a Balaton hullámot ver, Balatonba garda, keszeg tízezrivel. Ma vagyon, ma vagyon, piros pünkösd napja, Holnap lesz, holnap lesz, a második napja. Jó legény, jól megfogd, lovadnak kantárát, Hogy le ne tiporja a pünkösdi rózsát! Ma vagyon, ma vagyon, piros pünkösd napja, Holnap lesz, holnap lesz, a második napja.” Az emlékezet szerint a lelkipásztor tiltotta be a jelképekben rendkívül gazdag szövegváltozattal gyakorolt szokást. (Pintér 1982, 38.) A pünkösdi profán szokások a XIII. század óta ismertek, minden bizonnyal vándordiákok közvetítésével terjedtek el Itáliából egész Európában. Magyar nyelvterületen Nagy Lajos korából ismertek az első adatok. Közöttük a pünkösdi királyválasztás a legnépszerűbbek közé tartozott, azonban vidékünkön ennek nyomára sem bukkantunk. Az iskolás lányok által gyakorolt pünkösdi királynéjárás szokásának változataival találkoztunk, amelynek öt szereplője volt, akik egy analógiás termékenységvarázslást adtak elő, amelyet a Dunántúlon általánosan ismertek, sőt több helyen gyakoroltak is. Nyárköszöntő és folklorizálódott egyházi énekek is megtalálhatók benne. Az egészet úgy jellemezhetnénk, hogy egy nyár eleji termékenységvarázsló szokás keresztény tartalommal gazdagodott.5 A játékban négy nagyobb lány pálcára erősítve színes kasmírkendőből sátort tartott egy kisebb, 6-8 esztendős leányka fölé. Utóbbi volt a kiskirályné, akit papírkoronával vagy koszorúval ékesítettek, előfordult azonban, hogy fátyollal, piros kendővel takarták el az arcát. Minden házba betértek, énekük végeztével pedig felemelték a kis királynét, miközben ezt mondták: „Ekkora legyen a kentek kendere!” Köszöntésükért adományt kaptak. Minél többet adtak nekik, annál magasabbra emelték a kis királynét. Jankó János kiveszőiéiben lévő szokásként írta le a pünkösdi királynéjárást, amelynek ő még tizenkét szereplőjét figyelhette meg, akik fehér ruhában, koszorúval mentek, és koszorús selyemkendővel takarták le a kis királynét. Következő sorrendben mentek: hátul ment egy kosárral az adománygyűjtő, középen a királyné, előtte négyen, mögötte nyolcán. Miután betértek a házakhoz, ezt énekelték: „A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldötte Erősíteni mi szívünket Az apostolokkal. Melyet Krisztus ígért vala Akkor az ő tanítványi Mikor mennek mennyországba Mindenek láttára. Tüzes nyelveknek szólása, Úgy, mint szeleknek zúgása. 120
