Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: "Ljött a nap, mit várva vártunk…" Gyermekek a jeles napi szokásokban a Balaton-felvidéken
ARRABONA 2010.48/1. TANULMÁNYOK „Komatálat hoztam, Meg is aranyoztam, Koma küldi komának, Koma váltja magának.” (P. Madar 1988, 221.) Húsvétkor, az egykori húsvéti keresztelőre emlékezve keresték fel a gyermekek keresztszüleiket, akiktől ilyenkor színes vagy hímes tojásajándékot kaptak. A húsvéti szokások jellegzetes Balaton-felvidéki téltemető, tavaszköszöntő, európai párhuzamokkal rendelkező szokás együttese volt a zöldágjárás, amelyet — miután énekes, táncos felvonulás keretében körbejárták a falut — leányjáték füzérrel fejeztek be. Vigántpetenden Haj liliomozás néven ismerik és pünkösdkor járják. Kerényi György szerint időpontja változhatott húsvét és pünkösd között, azonban a lényeg az, hogy tavaszköszöntő szokásról van szó, amely a húsvéti ünnepkörhöz kötődik. Hozzá kell tennünk azt is, hogy ez már nem a gyermeklányok által gyakorolt szokás volt, de nem is az eladó sorba cseperedett lányoké. Gyakorlói a két életkori csoport között helyezkedtek el, többnyire 12-15, esetleg 16 esztendősök voltak, ezért úgy véljük, inkább mégis ide tartozik a játék, nem pedig a nagylányok szokásai közé. Természetesen mára mindenki részt vesz benne Kékkúton, ahol most is él a szokás. Kékkúton kívül ismerték és gyakorolták Salföldön, Kővágóőrsön, Szentbékkállán, Mindszentkállán, Káptalantótiban, Nemesgulácson, Kisapátiban, Gyulakesziben, Diszelben, Hegymagason, Nemesvitán, Szigligeten, Lesencefaluban, Lesencetomajon, Lesenceistvándon, Monostorapátiban, Vigántpetenden, Kapolcson, de Ajka és Sümeg környékén, továbbá a Somló körüli falvakban, valamint a Balaton déli oldalán is. (Kerényi 1982, 89-91., 185.) A szokás célja a település boldogulásának elősegítése és megóvása a bajtól, egyfajta mágikus termékenységvarázslással. Felszalagozott bodzaághoz erősített koronavirággal (Fritillaria imperialis) vagy a temetői bukszusbokrok ágaiból és virágból készített zöldággal tartottak kaput, amely alatt a játék résztvevői átbújtak, így vonulva végig a falun énekszó kíséretében. A hidasjátékok egyik változata húzódik meg a szokásban. Miután egy nagy körbe, egyfajta mágikus körbe foglalták a települést, a falu végén játékfüzérrel fejezték be a zöldágjárást. A dalnak több szövegváltozata ismert: „Gyűjj átül, gyűjj átül, te szép arany búza! Átül mennék, átül, hogyha nyitva volna. Nyitva vagyon, nyitva, csak bújj átül rajta! Bújj, bújj, bokrostul, bokrod itt maradjon! Vagyunk bátor, jó vitéz, megyünk hídon átül. Új hold, fényes Nap, bocsáss kapun átül!” (Kékkút) „Jöjj átjöjj át, te szép zöld ág, zöld levelestül! Átül mennék, átül mennék, hogyha nyitva volna! Nyitva vagyon arany kapu, csak bújj átül rajta! Bújj, bújj, bokrostul, bokrod itt maradjon! Vagyok bátor, jó vitéz, megyek hídon átül. Új hold, fényes Nap, bocsáss kapun átül. Vagy: Jöjj szívem, berázdám, bocsáss kapun átül. Vagyok bátor, jó vitéz, megyek hídon átül.” (Kékkút, újabb változat) 116
