Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: "Ljött a nap, mit várva vártunk…" Gyermekek a jeles napi szokásokban a Balaton-felvidéken
S. LACKOVITS EMŐKE .ELJÖTT A NAP, MIT VÁRVA VÁRTUNK.. T Mindkettő befejező formulája az emlékezet szerint: „Zöld fű, zöld ág a lábom alatt, Aki a legszebb lesz, tűlem csolkot kap. Kap, kap, kap, valamit csak kap. Aki a legszebb lesz, tűlem csolkot kap.” „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, Nyitva van az arany kapu, csak bújj átül rajta! Átül mennék rajta, hogyha nyitva volna, Nyitva vagyon, nyitva vagyon, csak gyűjj átül rajta!” (Salföld) „Jöjj el, jöjj el, te szép zöld ág zöld levelestül, Nyitva van az arany kapu, csak bújj átül rajta! Bújj, bújj, bokrostúl, bokrod itt maradjon! Bokrod itt maradásának már vége vagyon.” (Mindszentkálla) Gazdag jelképi jelentésű szövegeket őriztek meg, melyeknek középpontjában a természet megújulását, a télkiűzést jelző, a termékenységvarázsláshoz használt zöld ág áll, de másik nagyon fontos elem a híd, a régiből az újba való átmenetet jelképezve. A játék a középkor óta Európa-szerte az egyik legismertebb, legkedveltebb énekes játék, amelyben többféle szokástöredék őrződött meg, így a leányrablás emléke, lakodalmi szokások, népi színjáték maradványai és a tavaszköszöntés elemei. A hold a népi hitvilágban különböző analógiás cselekményekkel kapcsolatos, női termékenységszimbólum, az újholdhoz varázslások, a fogyóhoz pedig ráolvasások kapcsolódtak. A Nap a világosság, az élet jele, mozgásával bizonyos tevékenységeket párhuzamba állították. A búza pedig nemcsak a kenyér, hanem az élet, a megújulás és újjászületés jelképe itt. A feldíszített zöld ágat a játék végén a faluban lévő, a feszület alatt álló Szűz Mária szoborhoz tették. A befejező mozzanat egy játékfüzérből állt, amelyre a falu végén került sor. Az 1980-as években még úgy emlékeztek rá Kékkúton, hogy tizennégy játékból állt, amelyek énekes-táncos, kör, fogyó-gyarapító és ügyességi játékok voltak. Természetesen ez mára teljesen eltűnt. Tulajdonképpen ennek a szokásnak egyik szép változata a vigántpetendi Haj liliomozás, amelyet azonban nem húsvétkor, hanem pünkösdkor jártak, de ugyanúgy, mint Kékkúton egykor, csak lányok, zöld ágakkal, kaput tartva és láncban előre haladva végig a falun, meghatározott énekrend kíséretében: „Itthon vagy-e hidasmester? Itthon vagyok, csak most jöttem. Eressz átal a hidadon! Nem eresztlek, mert leszakad. Ha leszakad, megragasztom. Mivel tudnád megragasztni? Úri gyönggyel, gyöngyvirággal. Hol vennéd az úri gyöngyöt? Isten adná szent markából.” „Szabad péntek, szabad szombat Szabad szappanozni, 117
