Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: "Ljött a nap, mit várva vártunk…" Gyermekek a jeles napi szokásokban a Balaton-felvidéken
S. LACKOV1TS EMŐKE „ELJÖTT A NAP, MIT VÁRVA VÁRTUNK.. „A három királyok Ázsiából jöttek, Született Jézusnak ajándékot vittek. Mink is azért jöttünk, ajándékot hoztunk, Mit jelentsen pedig, arról majd így szólunk: Fehér ostya jelzi Márja tisztaságát, Makulátlan levő kegyes anyaságát. A fehér ostyában benne levő zöld ág, Jelenti Mária méhe tisztaságát, Áron vesszejének kivirágozását, Bűnös embereknek örömre hozását. Piros ostya jelzi, hogy értünk szenvedni Fog a Krisztus Jézus piros vért ontani, Ördögtől, pokoltól minket megmenteni, Végre holtunk után országába vinni. A kék ostya jelzi Urunknak kékségét, О szent testén levő sebeknek helyeit. Sárga ostya jelzi Urunknak halálát, Mi értünk megkóstolt keserű poharát.” (Bálint 1976, 78.) A gyermekek talán a karácsonyt várták legjobban az ünnepek közül, amelynek különös varázsa volt. Karácsonyra készülődve Nemesvámoson délután hatalmas zajkeltéssel járták végig a falut, ami egykor gonoszűző cselekedet volt. Azonban karácsony vigíliájának egyik legfontosabb eseménye az ünnepköszöntés volt, amikor gyermekcsoportok keresték fel a házakat a karácsonyi örömhírrel. Ezt többféleképpen adták elő, és így többféle történeti réteget is jelentettek. Valamilyen formában valamennyi a születéstörténetet beszélte el: köszöntve a földre szállott Istengyermeket, egyúttal ünnepet is köszöntve, jókívánságokkal gazdagon, ami egyfajta bőségvarázslásnak mondható. Egyébként ezek a betlehemes játékok a középkor óta ismertek. Mellettük egészen egyszerű énekes köszöntések is léteztek, ezt találtuk meg Tihanyban, ahol a karácsonyi énekekért a gyermekek néhány fillért kaptak. Csopakon csak a szegény családok gyermekei mentek el köszönteni még az 1910-20-as években, 1930-tól viszont már közösen jártak a református és a katolikus gyermekek. Balatonfüreden a római katolikus gyermekek köszöntöttek, amiért almát, diót, aszalt gyümölcsöt, sőt, kalácsot kaptak. Tótvázsonyban a református gyermekek külön köszöntöttek: „Eljött a szép karácsony, Borzas szakállával. Fenyegetett engem Kétágú kolbásszal. Nem kell nékem kolbász, Csak egy darab kalács. Ha nincs a házban, Van a kamarában Sitty a tarisznyába!” 107
