Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Tóth László: Tisztelgő reminiszcenciák a kilencven éves dr. Barsi Ernőről
TÓTH LÁSZLÓ TISZTELGŐ REMINISZCENCIÁK A KILENCVEN ÉVES DR. BARSI ERNŐRŐL A másik felidézendő esemény 1965-ből datálódik, midőn végzős tanítóképzős preparandista voltam és Barsi Ernő tanár úrnál írtam a szakdolgozatomat. Már a kezdetén közvetetten ösztönzött konkrét témaválasztásra: beszélt nekem Gárdonyi Gézáról, aki a tanár úr szülőfalujában, Sályon élt egy ideig. Gárdonyi ugyanis a Győrött megjelenő Tanítóbarát szerkesztőjeként nevezte a falusi néptanítót „lámpásnak”, aki munkásságával szellemi világosságot, kultúrát és műveltséget ad a szegény falusi népnek. Ugyancsak ebbe az irányba motivált egy másik nagyszerű tanár is: Hegedűs András író, a tanítóképző magyar irodalom tanára könyvet írt Gárdonyi, a néptanító címmel. A kiváló tanár író könyvében végigkísérte Gárdonyi addigi írói életútját, benne győri éveit is, a Tanítóbarát című lapban a falusi tanítóság érdekében folytatott kemény harcot és küzdelmet Trefort Ágoston kultuszkormányzatával szemben. Több írásában felhívta a figyelmet a falusi tanítók sanyarú anyagi helyzetére. Hegedűs könyvében is kiemeli a néptanító „lámpás” szerepét és ezzel párhuzamosan elemzi a tanítók kiszolgáltatottságát, a papság és az iskolaszék önkényes lépéseinek megalázó következményeit. Szakdolgozati témaválasztásomra mindkét tanárom hatással volt. Szülőfalum lámpása címet adtam dolgozatomnak. Szülőfalum Pinnye, a soproni járásban lévő kisközség. Emlékeim szerint a dolgozatban egy kis településtörténetet is készítettem, amihez kevés Sopron vármegyei helytörténeti forrást használtam. Ez a helytörténet azonban nem igazán jött össze, úgy tűnik, hogy akkor nagyon működött a történeti, földrajzi és a múlt romantikus részleteire figyelő fantáziám. Feldolgoztam a falu néptanítója, Kapuy Bálint életútját és családtörténetét. Számomra valóban ő volt a „lámpás” szülőfalumban. A tanító úr Osliból származott. Elutaztam szülőfalujába, de ott több Kapuy család is élt, s nem sikerült Kapuy Bálint rokonait felderítenem. Pedagógiai-nevelői munkájáról, módszereiről viszont megkérdeztem tanítványait, mivel levéltári forrásokat nem találtam a soproni levéltárban. Sikerült Kapuy „lámpás” szerepét valamennyire igazolnom. Indokaim között szerepelt, hogy több generáció tagjait megtanította a betűvetésre, oktatta-nevelte őket, faiskolát létesített, megadta nekik a minimális műveltséget. Egyébiránt szerették őt a faluban, nagy nyomorban élt kilenc gyermekével. Halála után hamvait a falu temetőjében helyezték örök nyugalomra. Sírja ma is megvan, 1904-es halála óta mindig gondozza valaki. A dolgozat igazi értéke az interjúsorozat volt, amit a falu öregjeivel és fiatalabb lakóival készítettem. Ezek az interjúk tematikailag igen széles körűek voltak: aratás és cséplés lezajlása; római kori sírkövek a csicsókás kavicsbányában; a szentségimádás, karácsonyi és húsvéti szokások, templomépítési emlékek 1863-ból; a tanítói lakásban folyó oktatás, a vasárnapi iskola működése; a „kegyelmes kert” platánjai és nevezetes növényzete; szarvasmarhahajtás Burgenlandba, soproni és kismartoni vásárok, az Ikva patak áradásai, a pinnyei búcsúk; az 1950-es évekbeli „határsáv” bezártságának keservei, nagy lakodalmak, nevezetes falubeli gyilkosságok stb. Barsi Ernő feladata volt, hogy tanácsokat adjon és korrigálja a dolgozat tapasztalatlanságomból származó esetleges hibáit és hiányosságait. Ennyi év után megvallom őszintén, a hibák feltárására egyáltalán nem került sor, a dolgozat gyengéit professzori nagyvonalússággal kezelte. Többször is beszélgettünk, ám ő mindig visszatért Gárdonyi tanítói „lámpás” szerepköréhez és méltatta a pedagógus pálya gyönyörűségeit, számtalan tudóst és költőt idézett a hivatás szépségeiről és nagy felelősségéről. 9
