Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
MARFI ATTILA KOVÁCS PÁL SZEREPE GYŐR XIX. SZÁZADI SZÍNÉSZETÉBEN makrancos hölgy magyarított változatát, az Ördögűző Fábiánt és a Sok hűhó semmiért hasonló átdolgozását Az egymást bosszantók címmel. De népszerűek voltak Hornyaidtól A kép, Goldonitól a Két úr szolgája, valamint Kazinczy Ferenc: Titusnak szelídsége című színdarabja is. Ekkor láthatta a helyi közönség az első magyar operát is, Ruzitska József alkotását Béla futása címmel. Déryné még két alkalommal szerepelt Győrben, 1836-ban és az 1847^-8. évi évadban. (Márfi 2001a, 26-27.) De ekkor már más színészekre is figyelt a helyi polgárság. Az ezt követő években a folyamatosan érkező német színjátszók mellett lehetőséget kapott Pergő Celesztin, Horváth József, Komlóssy Ferenc, Kilényi Dávid és Fülöp János nemzeti társulata is. 1828-ban pedig megalakult Vas vármegye pártolásával a Dunántúli Játszótársaság, amely patronálásához Győr városa és a megye notabilitása is csatlakozott közös bizottságot választva. A megegyezés szerint minden évben két hónapra ingyen adták át a győri színházat. 1831-től a Játszótársaság új igazgatója, Kisfaludy Sándor folyamatosan tárgyalt a város előjáróival a nemzeti színészet ügyében, amelynek eredményeként az 1840-es években a magyar vándorszínészek hegemóniája figyelhető meg. Annak ellenére, hogy Ecker János városi telekbíró vezetésével 1833-ban megalakult a német Theater Verschönerungs-Verein azaz a színházszépítő egylet. Ecker nevéhez fűződik az 1841 és 1849 között vezetett Színházi Napló is, amely sok értékes adatot őriz Győr színészetéről. A német befolyás ellensúlyozására Kovács Pál viszont életre keltette a Magyar Színészbiztosító Egyletet,9 biztos anyagi hátteret teremtve ezzel magyar vándortársulatoknak. (Koltai 1889, 159-164.) Ezért 1840-től a németek a tavaszi kis szezonban, míg a nemzeti társulatok októbertől a következő év virágvasárnapjáig tartó hosszú idényben kaptak játékengedélyt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitöréséig az alábbi, ma már legendás színészegyéniségeknek tapsolhatott a győri publikum: Egressy Gábor, Laborfalvi Róza, Megyeri Károly, Lendvay Márton és felesége, Hivatal Anikó. (Koltai 1889,165-166.) Fontos megemlíteni Győr két reformkori újságját is, melyek színházi rovatai nyomon kísérték a helyi színészetet: A német nyelvű Vaterland 1844 és 1846 között jelent meg, míg a magyar Hazánk 1847-től 1848-ig tudott fennmaradni.10 A forradalmi időszakban a helyi színház országosan is vezető szerepet játszott, akkor, amikor az ország számos színházát bezárták. Az 1848. évi forradalmi események kirobbanása előtt két héttel már felolvasták a győri színházban az országgyűlési ellenzék felirati javaslatait. A forradalom előestéjén pedig a győri ifjak félbeszakították az előadást, hogy eljátszhassa a színházi zenekar a „rebellisnek” tartott Rákóczi-indulót. 1848 kora nyarán pedig Hetényi József társulata agitációs, propagandaműsorokat játszott a publikumnak A szabad sajtó első szüleménye cím alatt. Ennek keretében elsőként Szigeti József: Egy táblabíró a martiusi napokban, vagy: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség című darabját mutatták be, majd egy győri nemzetőr mozgósító jellegű propagandaművét játszották el A tömeges népfelkelés címmel. (Márfi 2007, 48.) 83
