Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
ARRABONA 2009.47/2. TANULMÁNYOK Bach korszak, Theater Ordnung és a passzív ellenállás időszaka A szabadságharc leverését követően az ország számos városával ellentétben Győrött nem tiltották be a magyar nyelvű színjátszást, igaz a németeknek az eddiginél több lehetőséget adtak. 1849-től két évig Gócs Ede tartott magyar nyelvű előadásokat, egészen 1850 őszéig, amikor Havi Mihály, akkor már Európa-hírű zenésénekes társulata váltotta fel. (Márfi 2007, 49.) Majd a következő év húsvétjától Győrben vendégszereplő Kottaun-féle német társulat klasszikusokat is színpadra vitt, mint a Faust első felvonását és a Teli Vilmost. Majd a híres színészdinasztia megalapítója, Latabár Endre színvonalas vendégjátékai következtek. Olyan jeles színészek tartoztak akkor az ország első számúnak tartott nemzeti színtársulatához, mint Csercser Natália, Feleky Amália, Gózon Imre, Károlyi Lajos és Perczel Antal.11 Annyira erős volt a hírhedt Bach-féle Színházi Rendtartás (Theater Ordnung) ellenére is a győri színtársulat, hogy 1853-tól országos kultúrmissziót felvállalva az ország számos vidéki városába kirajzottak, ahol eddig tiltották a magyar színjátszást, így jutott el ismét magyar szó pl. Sopron, Székesfehérvár és Pécs színpadaira. (Márfi 1996b, 201-217.) Pécsről „viszonzásul Mathias Wagner német truppja érkezett a Rába partjára jeles operaprodukciókkal, Weber, Flotow, Donizetti és Bellini műveiből. Az 1850-es évek derekától is szerepeltek a városban magyar komédiások, de többnyire német truppok uralták a színpadot. Különös jelentőségű Latabár 1861-es visszatérése Győrbe, azért is, mert a folyamatos szigorítások ellenére hazafias jellegű darabokat vitt színre. Ezért Coronini főhadparancsnok a színtársulat és a publikum fegyveres feloszlatását is kilátásba helyezte. (Székely 1990,410.) Igaz ennek az volt az előzménye, hogy 1860 márciusában Molnár György társulata eljátszhatta az akkor zendüléssel felérő Bánk bánt.12 Bár nagy volt a hazafias lelkesültség, különösebb nem történt Győrben sem, viszont a mű több hetes munkát adott a soproni rendőr-igazgatóság cenzorainak. Egyébként magyar oldalról ezekben az években Szuper Károly és Hubai (Kiinger) Gusztáv direktorok vendégeskedtek sikerrel Győrött. A kiegyezés évében Molnár György is visszatért Hubai társulatával, mint főrendező. Az első országgyűlés alkalmából ő állította színre novemberben Vid címmel a szigeti várvédőkről és Zrínyi Miklósról szóló hőseposzt. (Koltai 1890, 66.) Közben a városi tanács az 1860-as évek elején átengedte a színházépületet a Győr Városi Színházi Részvény Egyesületnek, megszabadulva ezzel a nyomasztó tehertől, amivel a roskadozó színház fenntartása és toldozgatása járt már évek óta. A részvényesek, megfogadva Ecker János tanácsát, a szigeten álló, s így állandó árvíznek kitett épület lebontását és egy új, modernebb színház felépítését tervezték. Ez az elgondolás azonban meghiúsult a győri német és zsidó polgárok heves ellenállása miatt. (MSzL II. 1941,164.) Ezért a régi teátrum kisebb mértékű renoválását végezték csak el. S ha az új színház felépítésére várni is kellett még hosszú évtizedekig, Győr továbbra is megőrizte vezető helyét az ország színi állomásai között. Jelzi ezt az a tény is, hogy rangos német és magyar társulatok léptek fel itt rendszeresen 84
