Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
I MÁRFI ATTILA KOVÁCS PÁL SZEREPE GYŐR XIX. SZÁZADI SZÍNÉSZETÉBEN ban a Színházszépítő Egylet Ecker János elnök kezdeményezésére több évig tartó nagyszabású munkálatokba kezdett, amelynek eredményeként 1839-re megújult a régi Reinpacher-féle színház, közel 600 néző számára biztosítva kényelmesebb ülőhelyet.1 Német színjátszók hegemóniája A XIX. század első felében a város nemzetiségi arányainak megfelelően a német színésztruppok egyeduralma volt jellemző. így többek között a Dunántúl számos városában már ismert Lorenz Gindl három egymást követő évadban játszott a „francia éra” után. Majd Christoph Kuntz társulatával kötöttek szerződést, hat egymást követő színi évadra. Ezt követően jött a Philipp Zölner nevével jelzett időszak, akinek utódja az a Johann Ferdinand Kübler2 lett, aki a győri fellépéseivel párhuzamosan Székesfehérvárott, Eszéken és Pécsett is tartott előadásokat. Majd Franz Hansen, Franz Scherzer, Joseph Reisinger, Carl Wilhelm Christi és Joseph Ernst követték egymást. (Márfi 2007, 39.) 1821 januárjában Sopron javaslatára figyelemreméltó kezdeményezés történt. Tekintve, hogy az eddigi gyakorlat szerint a német társulatok zöme felváltva szerepelt a két városban váltott évadokkal, kérték, hogy alkossanak közös színtársulatot. így a fenntartás és a színtársulatok költségei is elviselhetőbbek lettek volna, mind a két, színházzal rendelkező városban. (Márfi 2007, 39-40.) A részletek és közös terhek elosztása azonban olyan vitát váltott ki, hogy még az év végén sem tudtak megegyezni. Végül csaknem hét évtizednek kellett eltelnie, mire az egyébként célszerű vállalkozás megvalósulhatott. A német éra tovább folytatódott olyan jeles társulatokkal, mint Joseph Bubenhoffen direktor truppja, aki három évadot töltött Győrben, és egyik jelentős érdeme, hogy több operát is színpadra állított. Szerződésének lejártával 1826-ban az első hölgydirektor, Elisabeth Hold szerződött Győrbe.3 Majd Lorenz Trescher „átutazó társulata” következett, s 1829-ben és 1830-ban újra a nyári hónapokban nyitottak színházat Győrben, Michael Willi és August Hold soproni társigazgatókkal,4 akik 1832-ben ismét visszatértek. Felváltva Anna Baucholczer és Daniel Mangold nagyszombati, mutatványokkal is próbálkozó színészeit.5 Az 1830-as években a Willi-Hold színigazgató páros egyértelmű hegemóniája volt tapasztalható. A Willi-Hold kettős „regnálásának” közel egy évtizedes időszakát csak egyszer, 1835 nyarán törte meg Carl Weidinger bécsújhelyi társulata, igaz, ekkor Joseph Goutier „kötélen tánczos”sal kellett megosztozniuk a színházban. A soproni igazgatópáros is sorra a nyári évadokban kapott játéklehetőséget, de ekkor is közel annyi darabot mutattak be, mint régebben az őszi-téli szezonok alatt, amelyeket ebben az időszakban rendre a magyar színtársulatok nyertek el. (Márfi 2007, 40.) A soproni színtársulat utolsó, Győrben tartott 1839. évi évadja volt egyben talán a legemlékezetesebb előadás-sorozata, amit V. Ferdinánd győri látogatása tett nevezetessé. A királylátogatás hírére ugyanis 79
