Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
ARRABONA 2009. 47/2. TANULMÁNYOK 1995a, 94.) Győr tehát már a kezdeti korszakban is fontos stratégiai szerepkört töltött be a sokasodó vándortársulatok művészi hatásának érvényesítésében. Konkrét példával élve, a Dunántúl számos városa Győr közvetítő szerepének köszönheti a színészet első élményét, illetve ezeknek a folyamatossá és tartóssá vált kapcsolatoknak. (Márfi 1995a, 26-27.) Elmondhatjuk, hogy azokban a városokban érzékelhető leglátványosabban a győri hatás és befolyás, amelyekkel Győr már előzőleg más szintű — kereskedelmi, igazgatási, katonai stb. — kapcsolatokat tartott fenn. így Székesfehérvár, Pécs és Eszék városát kell felsorolnunk, amelyek egykori színi állomásokkal igen fontos kulturális kapcsolatokat építettek ki Győrben az évtizedek során. Természetesen ezek az érintkezések összetetten nyilvánultak meg, mert gazdasági, kereskedelmi, igazgatási, sőt kulturális érdekrendszerről is beszélhetünk, amelyeknek következménye, vagy éppen előzménye volt a színházi kapcsolatok felvétele. De természetesen a Dunántúl és Szlavónia olyan kisebb településeivel is kimutatható kölcsönös színházi, és ezzel együtt más jellegű befolyás, mint Komárom, Esztergom, Nagykanizsa, Balatonfüred, Szombathely, Szekszárd, Zombor, Eszék, vagy Varasd. (Márfi 1992, 202-204.) Országosan is folyamatosan bővült a színi utak állomásainak köre, és a reformkorra már szinte teljesen behálózták az országot. (Kosáry 1980, 207-209.) A színi állomásokon pedig egyre égetőbb problémává vált a vándortársulatok elhelyezésének kérdése, azaz alkalmas játszóhelyek biztosítása. A kezdeti ideiglenes játékszínek; fogadók, báltermek, kávéházak, iskolák, laktanyák és egykori egyházi épületek igénybevételét követően egyre inkább az önálló játszóhelyek, színházak alapítása került előtérbe a működés anyagi és erkölcsi hátterének megteremtésével együtt. Ezért a színművészet állandósítását az önálló teátrumok kiépítése feltételezte. Ez a folyamat, ha nem is rohamléptekkel, de már a XVIII. században elkezdődött. A birodalom legjobb színtársulatai szinte mind megfordultak Győrben, s ez a stratégiai fontosságú kulturális helyzet a többi magyar várossal való kapcsolat erősítését is szolgálta. (Lám 1933, 27-30.) Elsősorban Sopron, Székesfehérvár, Pécs, Eszék és Buda városát kell itt megemlítenünk, de nem csak színházi, hanem gazdasági és kereskedelmi kapcsolataikat is kiépítették közben. A XVIII. századi eseményeket röviden összefoglalva a győri jezsuiták iskolai színjátszását fontos kiemelni, akik 1629 és 1771 között több mint 300 iskoladrámát állítottak színpadra. (Márfi 2007, 27-30.) A világi színészet követei — osztrák és más birodalmi német csoportok— a XVIII. század derekától kezdik látogatni a várost. Hamarosan felépült első színháza is 1768-ban, igaz fából, amit az 1784-es árvíz pusztított el. (Lám 1933, 31-38.) Az 1798-ban átadott teátrum már maradandóbb anyagokból épült, amelyet végül is tulajdonosa, Reinpacher József 1804-ben eladott a városnak. (Lám 1933, 32-33.) Az átvonuló napóleoni seregek 1809-ben komoly károkat tettek benne, mert kaszárnyának és istállónak használták. A XIX. század elején a felújítások szinte folyamatossá váltak. 1833-78
