Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
! HORVÁTH JÓZSEF DR. KOVÁCS PÁL ÉS A HAZÁNK nyének említése után címszavakban ismerteti fontosabb bibliográfiai adatait, majd megállapítja: „A vidék legértékesebb folyóirata volt. Kettős célja ellenére szépirodalmi lappá alakult a szerkesztő, Kovács Pál érdeklődéséből következően. A negyvenes évek legjobb írói pártolták a lapot. Az Életképek mellett a Hazánk adott fórumot 1847-ben a legfiatalabbaknak, a későbbi márciusi ifjaknak.” Utal Petőfi néhány itt megjelent fontos publikációjára, majd így folytatja: „Kovács Pálnak, aki a triásszal ugyanolyan jó kapcsolatot tartott fenn, mint Petőfivel és a legfiatalabbakkal, sikerült egy részben német ajkú városban is magas színvonalú, igényes lapot kiállítania.” E munkáját dicsérték a divatlapok és dicsérte Bajza is, mert a Hazánk sokat tett „mind az olvasók szaporítására, mind a nemzetiség ügyének kivívására.”13 Mivel a sajtótörténeti monográfia első kötete 1848 márciusáig tekinti át tárgyát, a „Hazánk”-ról a második kötetben is esik még szó. „A forradalom és szabadságharc sajtója, 1848-1849” című, Kosáry Domokos által írt fejezetben többször is találkozunk a győri újság említésével. Olvashatunk pl. egy érdekes, időben visszatekintő megállapítást, melyet talán nem érdektelen szó szerint idéznem: „De 1847- ben, az országgyűlés előtt, midőn Pesten a nemesi liberális ellenzéké volt a fő szerep, Petőfi író barátaival átmenetileg a győri Hazánk című folyóiratban is fórumra találhatott, hiszen Győr társadalma a magyar polgárosodásban már a XVIII. század óta az első sorokban haladt és így e törekvéseknek is, bár szerény, de megfelelő bázist nyújthatott. 1848 tavaszán azonban már Pest volt a központ, és a Pilvax a márciusi ifjak találkozóhelye, politikai klubja.” (Kosáry-Németh 1985,39.) Később, az irodalmi divatlapokat számba véve — a Honderű, a Pesti Divatlap és az Életképek után — szól részletesebben, „e lapok mellett említhető, negyedikként” megjegyzéssel, a Hazánkról is. Leírja: mint „kereskedelmi és szépirodalmi lap”, politikával eredetileg nem foglalkozhatott; de hozzáteszi gyorsan azt is: „bár az a tény, hogy Kovács Pál liberális ellenzéki orvos mint szerkesztő közreműködésével 1847-től a fiatal írók, főleg Petőfiék számára biztosított fórumot, máris adott neki bizonyos közvetett politikai színezetet.” Majd bemutatja, hogy a forradalom után hogyan lett nyíltan is „politikai s irodalmi közlöny”, idéz néhány, e szempontból általa érdekesebbnek tartott írást; majd néhány mondattal szól az újság megszűnésének körülményeiről is. (Kosáry-Németh 1985, 204.) Az eddig elmondottakból talán kitűnik a Tisztelt Olvasó számára: a nagyobb sajtótörténeti összefoglaló munkák méltatják a Hazánk jelentőségét, bár a hangsúlyt esetenként más-más szempontra helyezik. A régebbi munkák inkább Petőfi és köre győri szereplésének fontosságát hangsúlyozzák, minél több személyt említve név szerint is az ismertebb közreműködők közül; míg az újabbak a magas színvonalat, a szerkesztő kiterjedt kapcsolatrendszerét, valamint az újság jellegének időközbeni megváltozását, politikai szerepvállalásának erősödését helyezik előtérbe. Megegyeznek viszont abban, hogy a Hazánk helye a három ismert pesti irodalmi divatlap után, azokkal egy fejezetben említve jelölhető ki a reformkori magyar sajtó történetében, és hogy 1847-ben megjelenési lehetőséget biztosított Petőfi és barátai számára. 53
