Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Baksa Péter: Kovács Pál irodalmi munkássága a reformkor végéig
ARRABONA 2009.47/2. TANULMÁNYOK feleségül vevő nemes ifjú így dicséri feleségét: „Oly nőt ölelhetek, kit nem rang vagy születés, de kit szív és lélek méltólag tüntetének ki magasabb fokon is.”5 Kovács Pál nem volt forradalmár, de következetes híve volt a Széchenyi István által képviselt reformoknak és a nemesi előjogok eltörlésének. Elsősorban előadói stílusa volt az, ami könnyeddé, olvasmányossá tette írásait. Szívesen anekdotázott, alkalmazott aforisztikus szólásokat, közmondásokat, élt a nyelvi humorral, szójátékokkal. Egyik legszórakoztatóbb elbeszélése, A kandi nő bonyodalma az angol „lady” — úrnő és a „Lady” — lónév azonos hangzásán alapul. Az 1860-as, 70-es években Csevegések címen tárcasorozatot írt a Győri Közlönybe, ezt a szót vettem át nyelvi stílusa jellemzésére: „csevegő stílusban” mesélt. O, az író beszél hozzánk, szabadon, kötetlenül, hol komolyan, hol tréfálkozva, hol eszünkhöz, hol szívünkhöz szólnak szavai, hol együttérzésre, hol elutasításra indítanak — az olvasónak csak bólintani kell, vagy fejét csóválni. A levélforma és az énnovella különösen alkalmas a csevegésre. Az eddig idézettek is tükrözik ezt, de hallgassunk bele Veszedelmes újítás című novellájába: „Mint árva, nagybátyámnál laktam, ki jó volt ugyan hozzám a szó teljes értelmében, de kinél mégis úgy voltam, mint új bor dugott hordóban: én forrtam volna, de bátyám minden pillantata egyegy vaskos donga, s szava erős vas abroncs, mely fékezé hevemet... Én új könyveket olvastam volna, ő a Rontó Pált s a Murányi Vénust magasztalá; házi bútorainkon újítani vágytam volna; ő az ősi karszéken kívül nem is nyughatott.”6 A kandi nő bevezetéséből: „Két boldog hét múlt el a mennyország előízletével; Jenő és Ida, két hét óta — férj és nő valának! Miként levének azzá? gördült-e sokféle akadály útjokba, Hymen oltára felé? szövetkezék-e ellenök ármány? az irigység és rágalom kibúvtak-e bagolyodúikból, hogy ártatlanságot s jó hírt-nevet szenynyezve, az egymásnak teremtett boldog párnak egymástól elszakítását megkísértsék? volt-e kemény szívű gyám vagy gőgös nagynéne, kik e két fiatal szív megbuktatásán inkább, mint valamely közhasznú intézet megalapításán — törték volna pogány fejőket.. ,”7 Elbeszélés-technikájában három formát alkalmaz: több novellája levél formában született, átvéve Kármán József, Kisfaludy Károly módszerét. Többnyire barátok leveleznek (pl. Hívatlan orvos). A polgárleány című elbeszélése merész kísérlet, ugyanis sokak levelezéséből, különféle ítéletekből áll össze a cselekmény. Gyakran él egyes szám első személyű narrációval, így közvetlenebb, személyesebb az élmény. A Nem az volt, kit gondoltam hőse, miközben kedvesét keresi Pesten, bejárva a város utcáit, kávéházait, színházait, megfigyeli a járókelőket, pillanatképekben mutatja be a 30-as évek „fővárosát.” Alkalmazza a 3. személyű előadásmódot is. Novelláiban gyakran szerepelnek drámaírók, színészek. Költő és színpad című elbeszélésben egy ifjú író tragikus pályafutását meséli el, akinek meg kellett küzdeni az értetlenséggel, a színészetet „teátrális lárifári”-nak tekintő arisztokratával — ti. mecénást keresett benne —, halála azonban a siker diadala. Elbeszéléseit 1841-ben Beszély füzér címen két kötetben adta ki a Pápai Református Főiskola. 40
