Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Baksa Péter: Kovács Pál, a kulturális közéleti ember
ARRABONA 2009.47/2. TANULMÁNYOK ügy-barát hazafias adakozásából keletkezett s könyvtára megfért egy kis szoba szerény szegletében. Jelenleg több ezerre menő kötet könyvvel dicsekedhetik, s asztalain a legjelesebb magyar és német lapok hevernek rendetlenségben ugyan, de azért — kivált a jelen háborús időkben [francia-porosz háború] — kézről kézre adatva hírszomjas tagok között, mint bármely somlyaival töltött kulacs.” (Győri Közlöny, 1870. 93. sz.) A könyvtár az olvasás háza lett. Ének- és zeneegylet Győrnek gazdag zenei múltja volt. Kovács Pálnak a városba költözése idején adott új lendületet a zenei életnek Sztankovits János püspök és Richter Antal székesegyházi karnagy működése. 1844-től hangversenyeket tartottak a színházban, 1846-ban pedig férfidalegylet alakult.4 Kovács Pál elkötelezettje volt a zenei műveltségnek. 1830-ban — ekkor 22 éves! — a Tudományos Gyűjteményben megjelent kritikájában így fogalmazott: „Nyelv után a nemzeti muzsika az, mellyel a hon Géniusza szelíden foglalja egybe a haza fiait — s eredetiségét a népeknek örök időkre fönntartja”. (Kovács 1830,109.) Nyelv és muzsika, anyanyelv és zene együtt témája írásainak is. Novelláinak és drámáinak szereplői néha dalra fakadnak; egyes színjátékaihoz maga választott zenét. Családjában is élt a zene szeretete; ő maga is zongorázott, Lívia zongorakísérőként, Gizella énekesként gyakran szerepelt felolvasásain, jótékonysági hangversenyeken. Barátaival összejártak házi muzsikára. A Hazánk rendszeresen tudósított a hangversenyekről. Már az első szám dicsérte „Czuczornak egy kedves dalát”, melyet Richter Antal zenésített meg. (1847. jan. 2,3.) Az 1847. január 19-i számban Richter névnapjára Kovács Pál így fogalmazta meg jókívánságait: „éljen a derék mester, s tegye az egyletet virágzóvá és ismét kissé jobban magyarosítsa magát. Mert hogy lehet ám, uram, Magyarországon magyarul is dalolni.” A Hazánk 1847. június 1-jei számában meleg hangú riportban számolt be a dalegylet Gönyűre tett hajókirándulásáról: az énekkar és a nemzetőrök zenekara „a Szózat lelkes elhangoztatásával vevének búcsút a győri partoktól; ...ének, zene, tánc — a legderültebb jókedv fűszerező a mulatságot” — írta. (255-256.) A szabadságharc leverése után csend ült az országon, a városon, a Győri Közlönyben azonban az 1850-es évek végén egyre több cikk jelent meg a dalegylet hiányáról. Egy 1858. augusztus 1-jei írás zárómondata pedig ez volt: „Állítsuk vissza a dalegyletet!” Rendszeressé váltak a jótékonysági hangversenyek (szegényekért, árvízkárosultakért), melyeken Kovács Pál humoros írásokkal szerepelt. 1859-ben Pápára, iskolavárosába is ellátogatott, itt olvasta fel Zene és szerelem című írását. (Győri Közlöny,1859. 15. sz. 58-59.) Reményi Ede világhírű hegedűművész 1860. júniusi hangversenyén Egy kis vásárfia című tárcájával szerepelt. (Győri Közlöny, 1860. június. 8. 182-183.) 1860-ban többszöri próbálkozás után újjáalakult a dalegylet, de szerették volna működését bővíteni, s egyben rendszeressé tenni. így született meg az Ének-32
