Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Hudi József: Kovács Pál pápai évei (A pápai református kollégium a nemzeti nevelés szolgálatában)
ARRABONA 2009.47/2. TANULMÁNYOK A református család számára természetesnek tűnt, hogy gyermeküket a Pápai Református Kollégiumba írassák. Az azonban meglepő, hogy mindez a fiú nyolcéves korában történt, hiszen még az elemi iskolában tanulhatott volna. A döntést az motiválhatta, hogy a pápai rokonok vállalták a gyermek eltartását, gondviselését. Kovács Pál életrajzírója szerint 1816-1824 között, a valóságban azonban — mint látni fogjuk—egy tanévnyi megszakítással 1827-ig tanult Pápán. A kitűnő (eminens) tanulók közé tartozott. Ekkoriban az volt a szokás, hogy a gimnáziumban a teológushallgatók vagy a már végzett teológusok mint köztanítók (publicus praeceptor) tanítottak. Az osztályokat a fő tárgyban, a latinban történő előhaladás szerint nevezték el. A syntaxisban Tengődi János, a poétikai osztályban Kiss Antal, a másodévi rhetorikában Cseresnyés István, a logikában Horváth István tanította. (Koltai 1889, 8.) Életrajzírója inkább csak feltételezi, mint tudja, hogy a kollégium légköre már felkeltette irodalmi érdeklődését. „Kovács Pál bizonyítványai mutatják— írja Koltai Virgil —, hogy korán felfogta hivatását s iparkodott megfelelni a hozzá kötött reményeknek. Magának a pápai főiskolának jó hírneve is bizonyára buzdítólag hatott rá. Mik voltak kedvelt tanulmányai? mik olvasmányai? nem tudjuk: de, hogy a felpezsdült irodalmi élet korán hatott rá, azt bizonyosnak kell tartanunk. Magában a főiskolában is elég alkalma volt tudomást szerezni az irodalmi mozgalmakról s felébredt Írói hajlamát ápolni.” (Koltai 1889, 9.) Ezen írói hajlamnak első megnyilvánulása 1824-ben történt, amikor Pozsonyban a német nyelv elsajátítása céljából folytatta tanulmányait. A Pozsonyi Magyar Társaság nevű diákegyesületben 16 évesen aratott sikert az Egy füst alatt két lakodalom c. kezdetleges vígjátékával. (Koltai 1889, 9.) A magyar érzelmű diákok ebben az évben kerültek összetűzésbe Schulek professzorral, aki óráit akkor akarta tartani, amikor a Magyar Társaság ülésezni szokott. (Bodolay 1973, 57.) A társaság 1825. júniusi évzáró ünnepélyén többen szerepeltek alkotásaikkal. Kovács a költői önkifejezésről írt verset, melyet előadtak.8 Koltai úgy vélte, hogy már ekkoriban megmutatkozott két jellemző vonása: mint vígjátékíró, az alapötletet a mindennapi életből vette, ugyanakkor aktív közéletet élt a diáktársaságban, felkészítve magát a jövendő győri egyesületalapításokra. Nézzük meg közelebbről, milyen is volt maga a város, s benne a református kollégium; milyen szellemi munícióval távozott hősünk a pesti egyetemre. Pápa szabadalmas mezővárosként emelkedett ki a mezővárosok közül, s olyan önkormányzatot alakított ki a XVIII. században, amely a szabad királyi városokhoz hasonló mozgásteret biztosított polgárai számára.9 Ez a mozgástér nőtt a XIX. században, amikor a földesurak — a katolikus gróf Eszterházy Ferenc (1758-1815), majd gróf Eszterházy Károly (1799-1856) felhagytak elődeik, köztük gróf Eszterházy Károly (1725-1799) egri püspök, pápai földesúr várospolitikájával. A szembenállás, konfrontáció és jogkorlátozás helyett az együttműködést keresték és nyíltan várospártoló politikát folytatottak. A liberális gróf Eszterházy Károly, Győr vármegye későbbi főispánja nemcsak a herendi porcelángyárat, hanem Pápa városát és a református kollégiumot is közvetlenül támogatta. 10
