Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Hudi József: Kovács Pál pápai évei (A pápai református kollégium a nemzeti nevelés szolgálatában)
HUDI JÓZSEF KOVÁCS PAL PAPAI EVEI A református kollégium a városi és uradalmi adminisztrációtól függetlenül, külön autonómiaként működött.10 Újjászervezését 1783-ban, a szabad vallásgyakorlat visszaszerzése után azonnal megkezdték.11 A minőségi fejlődést a szélesebb társadalmi bázis biztosította: 1797-től kezdve ugyanis a kollégium fenntartását és felügyeletét a pápai református egyházközségtől a Dunántúli Református Egyházkerület vette át. A változások lehetővé tették az iskola fejlesztését: új tanszékek szervezését, gyűjtemények (könyvtár, levéltár, múzeum, gimnáziumi szertárak) létesítését és fejlesztését.12 A kollégiumtörténet Mándi Márton Istvánt (1760-1831) joggal a második iskolaalapítónak tekinti.13 Neki sikerült biztosítani, hogy az 1800-as évek elejére a pápai kollégiumot ismét „anyaiskolának”, országos jelentőségű főiskolának ismerték el. Amikor hősünk itt tanult, az országos rangsorban Debrecen és Sárospatak után a harmadik helyen állt, s ezt a helyét a későbbiekben is megtartotta. Annak ellenére lett a város és iskolája a dunántúli reformátusság szellemi központjává, hogy Pápán a reformátusok a katolikus többségű város egyik felekezeti kisebbségét alkották. Az egyházkerület az 1790 után törvényben biztosított autonómiánál fogva — a többi egyházkerülettel együttműködve — maga alkotta meg a tantervi követelményeket. A népiskolákét 1808-ban, a gimnáziumokét 1815-ben. Egy szabályos tanulói karrier ekkoriban úgy alakult, hogy az elemi ismereteket ki-ki lakóhelyén (szüleitől, házitanítótól, vagy a népiskolában) szerezte meg, azután gimnáziumi és líceumi tanulmányait Pápán folytatta, majd ugyanitt tanult tovább a teológiai akadémián, vagy ha világi pályájára készült, valamelyik jogakadémián (1832-től már a pápain is), illetve a pesti, esetleg a bécsi egyetemen. A kántortanítói munkakörhöz elegendő volt a gimnázium elvégzése és a latin nyelv megfelelő szintű elsajátítása. A gimnáziumba beiratkozott diák nem pusztán egy református közösségbe került, hanem egy multikulturális közegbe, ahol 1815-től a reformátusok és evangélikusok mellett izraeliták, 1847-től katolikusok is tanultak. S a magyarok mellett csehek, szlovákok, németek is helyet foglaltak a padokban. A közös nevezőt a latin nyelv jelentette: bár egyre több tárgyat tanítottak magyarul, a latin még mindig uralkodó helyzetben volt. A magyar csak 1841 őszétől vált tannyelvvé, miközben a latin pedig a görög, héber és a nemzeti nyelvek mellé, a tantárgyak közé szorult vissza. A deák nyelv és kultúra fokozatos háttérbe szorulásával együtt alakult át az oktatás tartalma: a magyar nyelv előretörésével párhuzamosan erősödött meg a természettudományi szemlélet és képzés. Kovács (Kováts) Pált édesapja, gróf Festetics Antal dégi uradalmának inspektora (jószágkormányzója) az 1815/16. tanév második felében, 1816. április 27-én íratta be a pápai kollégiumba. Miután Tóth Ferenc rektor-professzor a gyermek tudásszintjéről meggyőződött, a declinisták osztályába vette fel a fiút. (Köblös 2006, 490.) A felvételi naplóba előző iskolaként (schola) Déget tüntette fel, ami azt jelenti, hogy a többi gyermekkel együtt a dégi elemi iskolába járhatott.14 Az 1786-ban újjászerveződő dégi református egyház iskolát is fenntartott.15 11
