Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009.47/1. TANULMÁNYOK öregbik fiamnak Péternek”, illetve „az kisebbik fiamnak Mátyásnak” megkülönböztetésekkel élt. (Horváth 1995, 39.) Különösen fontossá vált a gyermekek néven nevezése, ha azok több házasságból származtak, hiszen ez alapvetően meghatározta az öröklés rendjét és lehetőségeit. Jámbor Dorottya asszony, aki 1653-ban Varga Pál özvegyeként tett utolsó rendelést, a tőle származó Suska, Eörse és Kata nevű lányai mellett megnevezi első férjétől született Panna és Ilonka leányait, és utal arra is, hogy előbbeni urától egy fia is van — őt azonban már nem nevezi meg.94 De a nagyobb pontosságra a több gyermek léte már önmagában is okot adhatott: Magyar Mihály 1644-ben vagyontárgyainak felosztása során Suska, Ilonka, Panna és Gyurko nevű gyermekeit említi, valamint Szabó István nevű vőjét is — ez utóbbi talán Panna férje lehetett, de erre csak az öröklés arányaiból következtethetünk. (Horváth 1996,111.) Említhetek persze ellenpéldát is: a legnagyobb létszámú családdal bíró győri testáló, a vagyonát 1660-ban felesége és nyolc gyermeke között felosztó Richter Mátyás ez utóbbiak közül csupán kettőt, János és Mátyás nevű fiait nevezi meg; a nemek közötti arányról pedig csak az árulkodik testamentumában, hogy mészárszékét hat fiára hagyja. (Horváth 1997, 58-59.) A neveket olvasva érdemes figyelnünk azok alakjára, a sok becéző formára, melyek valamilyen „családias” hangulatot tükröznek. Az 1649-ben testáló Gyurkouith György Marczinka, Istók és Kathoka néven említi gyermekeit; Sándor Kata asszony gyermekei 1644-ben Gyurko, Suska, Christina és Katha névre hallgatnak; Chanaky Kata asszony fia Mihok. (Horváth 1996,152., 108., 34.) Több végrendelkező említi például Dorko, Annoka, Orsyk, Eörsik, Illonka, Panna, Katus, Judithka, Janczi, Andorko, Marczis vagy Mihok nevű gyermekét is. A névadási szokások vizsgálata — tekintettel arra, hogy a XVII. század első feléből Győrött nincsenek anyakönyvek (vö.: Schematismus 1985!) — a források egészére kiterjesztve is izgalmas lenne; itt és most csupán három érdekességet szeretnék említeni: • amennyire ez forrásaink alapján megfigyelhető, meglehetősen ritkán fordul elő, hogy a gyermek szülője keresztnevét viseli; • a Győrött élő más nyelvűeknek a magyartól eltérő névadási szokásai is megfigyelhetők a végrendeletekben: német testálóink családjában például Osualdt, Elias, Wilhelmus, Justina, Solspicia nevekkel is találkozhatunk. (Horváth 1995, 38., 77.; Horváth 1996, 14., 37., 125.) Az 1646-ban végrendelkező Horuat Sztanko egyetlen fiát Lukicza néven említi. (Horváth 1996,129.); • az 1630-as években már találunk példákat a kettős névadásra is: például az 1635-ben testáló Barbel Kristóf és felesége, Éva asszony két gyermeke Hanz Christoff, illetve Eua Rosina néven említtetik. (Horváth 1996, 40.) A gyermekek leggyakrabban mint kijelölt örökösök, vagy hagyományokban részesülő személyek szerepelnek a győri végrendeletekben; de nem ritka az sem, hogy a róluk való gondoskodás megszervezése miatt említtetnek. Különösen fontosnak tartották a végrendelkezők a valamilyen szempontból speciális helyzetű gyermekekről történő gondoskodást; röviden erről is szeretnék szólni! Ha a testáló házastársa még élt, úgy többnyire őt jelölte gyámnak gyermekei mellé; néha azonban feltételeket is szabott a megbízáshoz. Angarano Ilona asszony pl., akinek első férje nemes Grebechy Gáspár volt, 1632-ben viszont már Dobos 68
