Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009.47/1. TANULMÁNYOK veszekedestis s egyenetlensegett el tauoztatny, á mely giakorta az Uilaghy el múlandó jokert szokott tamadny".75 A családon belüli viszályokat vizsgálva a legtöbb adatunk a testáló és házastársa közötti konfliktusokra van. Ezek kutatásához kiváló lehetőséget biztosítanak az olyan családok, melyekből mind a férj, mind a feleség végrendelete fennmaradt: a XVII. századi győri testamentumok között 31 ilyen végrendelet-párt sikerült fellelnem.76 Az esetek egy részében — ilyen például Dallos Pál, Torkos Péter, Stahel Tamás és Tuba Balázs, illetve feleségeik utolsó rendelése — a korábban testáló férj olyan részletes utóörökös-rendelést készített, amely minimumra szorította felesége testálási lehetőségeit.77 Ilyen utóörökös-rendelést — melynek lehetősége Werbőczynél a 12 év alatti gyermekek jogainak védelmében volt megadva78 — korszakunkban a győri testálok jelentős része készített, köztük olyanok is, akiknek a testálás időpontjában már nem volt kiskorú gyermekük.79 Az ilyen esetekben a férj e rendelkezése sértette mind feleségének, mind gyermekeinek érdekeit; ennek ellenére nem találtam példát arra, hogy valaki az érintettek közül ez ellen szót emelt volna — ez véleményem szerint sokat elmond a korabeli családfők tekintélyéről! A mindenről pontosan rendelkező és ezáltal a feleség lehetőségeit minimumra szorító férj típusával szemben a másik végletet talán Maczkó János 1681. június 23- án kelt utolsó rendelése jelenti: a formulákat nagyobb részben nélkülöző, de saját kezűleg aláírt és deákos szófordulatokkal sűrűn megtűzdelt végrendelet általános örökösként két lányát, utóörökösként pedig feleségét, Farkas Ilonát jelöli meg, a „részletkérdésekben” viszont ez utóbbira bízza magát: „Az mi penig az Plum legatumokat illeti, azokat kevés substantiamhoz képest hagyom az én kedves házastársamnak conscientiosa Dispositioiara, úgy az adósságoknak lefizetését is.”80 Hogy méltán bízott meg ennyire a feleségében, azt bizonyítja annak fél évvel később, 1682. január 15-én kelt végintézkedése is: ő testét „azon sírban az hol Fekszik űduőzult hűttűős Uram” rendeli eltemettetni; mindkettőjük leikéért mondjanak száz misét „mentül hamareb”; mindenét két lányuknak hagyja, melléjük tutorokat rendel, helyettük utóörökös-rendelést tesz; kiköti, hogy a lányokra maradó javakról inventáriumot vegyenek fel; és hogy nem véletlenül becsülte nagyra az írásbeliséget, azt bizonyítja a tény: a rendelkezés lejegyzője fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Farkas Ilona gyengesége miatt nem írhatta alá saját kezűleg a testamentumot!81 A két véglet között számos értékes forrást idézhetnék; nagyon érdekes például a Gulich János kovács és házastársa által készített végrendelet-pár, melyet az tesz egyedivé, hogy — ha hihetünk a másolatban fennmaradt példányok datálásának - , a kettő ugyanazon a napon, 1640. február 28-án készült; de az utóbbit Putzkouith Szyarto Orsolya már Gulich János özvegyeként készítette! (Horváth 1996, 71— 72., 72-74.) Tartalmuk összevetéséből annyi bizonyosan megállapítható, hogy rendeléseik lényegében „egybevágnak”, de az özvegy sokkal részletesebben és pontosabban kifejtette azokat — ez a tény elképzelhetővé teszi, hogy a férj „sürgősen” elkészített rendeléseit az özveggyé lett feleség fontosnak tartotta még „azon melegében” pontosítani. Általánosságban azt mondhatom, hogy a férj rendeléseit az özvegy fő vonalaiban igyekezett megtartani; az „apróbb dolgokban” azonban többen megpróbálták a maguk—illetve rokonságuk—javára fordítani annak hiányosságait. Jó példa erre Tuba Balázs gyermektelen özvegyének 1644-ben kelt végrendelete, melyben a „ma64
