Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
HORVÁTH JÓZSEF HÁZASSÁG, CSALÁD, GYERMEK GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN... radék” pénzt a két rokonság — mármint az ura, illetve a saját atyafisága — között, „az mint az szegény Megh holt Vramnak Testamentoma Tartja”, egyenlőképpen elosztani rendeli; a többi, bő tucatnyi vagyontárgyat viszont tételesen hagyományozza az általa megnevezett — talán az ő rokonságába tartozó — személyeknek.82 Nagyon érdekes e szempontból nemes Maykouicz András 1638-ban, illetve özvegyének, Boynichich Erzsébetnek 1642-ben kelt végintézkedése: az előbbi meglehetősen pontos rendeléseket tesz minden elképzelhető eshetőségre felkészülve, utóörökösként több egyházi intézményt, illetve jótékony célt is megjelölve. (Horváth 1996, 61-63.) Bizonyára ennek — és egyébként valószínűleg jó házastársi kapcsolatuknak — is szerepe lehetett abban, hogy az özvegy kimagaslóan jelentős összegeket szánt kegyes hagyományokra; saját testéről úgy rendelkezett, hogy „azon Franciscanus Barátok itt való Győri Kalastromaban legyen temetésem, mivel az szegény utolsó uram is ott nyugszik”;83 értékes győri házát viszont nővére gondjaira bízza, hogy azt eladván az érte kapott pénzt osszák 11 egyenlő részre megjelölt rokonai között. (Horváth 1996, 87-89.) További érdekesség, hogy nővére, Bojnichich Kata az akkortájt híres katona, Miskey István nógrádi kapitány hitvese volt.84 Találunk viszont olyan végrendelet-párokat is, ahol az egybeolvasás családi konfliktusokat mutat. Nézzünk meg egy példát erre is! Szimberger György 1619 őszén készült testamentumára a pontosság jellemző: mindent hagyományként oszt fel felesége és János nevű fia között, tételeit aprólékosan elrendezve. E kínos precízség, valamint néhány rendelésének hangulata arra enged következtetni, hogy felesége és fia nem lehettek valami jó viszonyban egymással. Megerősíti e benyomásunkat 1620 májusában készült fiókvégrendelete, melyben pénzügyeinek állását pontosítja, nyilván a viták elkerülése végett.85 Özvegyének 1628 őszén kelt végrendeletéből azután még érdekesebbé válik a kép: ő ugyanis vagyonát két lánya között osztja fel hagyományképpen — akikről férje testamentumában említés sem történt! -, és hozzáteszi: halála után Szimberger János az ő maradékait meg ne háboríthassa, mert őt mindenből kielégítette, ami az atyjától reá maradt.86 Arról van szó tehát, hogy János a férj első házasságából, a két lány pedig a feleség első házasságából származott; közös gyermekük nem volt, így mindegyik fél a saját gyermekének igyekezett hagyni a vagyont, ami részben érthető is — de hogy a másik gyermekéről meg sem emlékeznek, az mindenképpen feltűnő! Egy érdekes végrendelet-párra mindenképpen szeretnék még utalni! Latoss Mihály 1625. március 8-án kelt testamentumának szomorú érdekessége, hogy az szinte semmiről sem rendelkezik: csaknem teljes terjedelmét adósságainak felsorolása teszi ki, helyenként azokat is csak körülbelül tudja megnevezni. (Horváth 1995, 107-108.) Egy korábbi dolgozatomban úgy fogalmaztam: egy meggondolatlan kereskedő képe tárul elénk e forrásból, aki azt sem tudja pontosan, hogy kinek mennyivel tartozik, így esetenként csak hitelezőjének becsületességére hagyatkozhat. (Horváth 1991, 237.) Öt évvel később testáló felesége is kénytelen kihangsúlyozni: amely házban most gyermekeivel lakik, az nem elhalt férjéé volt, hanem az ő őseié — és igyekszik két lánya számára a hitelezők elől megmenteni azt, amit lehet. (Horváth 1995,130-131.) Fentebbi kemény megállapításomat azonban némileg „finomítanom” kell: Búza János (Búza 1997, 53.) hívta fel figyelmemet egy Jenei Ferenc által közzétett adatra (Jenei 1959,129.), mely szerint Latoss Mihály 1621-ben — azaz négy esztendővel a testálása előtt! — egyik kereskedelmi útja so65
