Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Múzeológia - Közművelődés - Trugly Sándor: Jöttek-mentek. (Langobardok és avarok a Kisalföldön, régészeti kiállítás, Győr, 2008)
TRUGLY SÁNDOR JÖTTEK - MENTEK szetes, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézetének vezető népvándorlás kori kutatója, Jozef Zábojník is beszámolt a mai Szlovákia területén „az Avar Kaganátus korát” érintő igen sokoldalú, több évtizedes kutatómunkáról és annak eredményeiről. A kiállításon megismerkedhetünk több európai hírnévre szert tett, annak idején rövid időn belül és minden szakmai igényt kielégítően közölt temetővel illetve településsel: pl. Dévényújfalu (Devínska NováVes), Zsitvatő (Zitavská Tón), Érsekújvár (Nővé Zámky), Párkány (Stúrovo), Alsógellér (Holiare), Zsély (Zelovce), Cseklész (Bernolákovo), Komárom-Hajógyár (Komárno-Lodenica) stb., azok temetkezési rítusaival és anyagi kultúrájával. Ezek közül több a Kisalföldön található, a mai Délnyugat-Szlovákiában. E temetők feltárását annak idején kiváló régészek sora végezte, közülük most csupán Jan Eisner, V. Budinsky-Kricka, L. Kraskovská, Zlata Cilinská és Anton Tocík nevét emeljük ki. Miután az avarság temetkezési szokásrendje és anyagi kultúrája az egész Kárpát-medencében egységesnek tekinthető, a dél-szlovákiai temetők leletanyaga sem mutat ettől lényeges eltérést. Egy valamiben viszont kiemelkednek e sorból, mégpedig a lovastemetkezések nagy számával. Amint azt Zábojník is megjegyzi: „Főként a birodalom északi perifériáját jellemzik azok a temetők, amelyekben lovassírok kerültek elő. Az esetek túlnyomó többségében az állatok teljes vázát helyezték a sírgödörbe, kevesebb azoknak a síroknak a száma, ahol a lovaknak csak ún. részleges eltemetésével találkozunk.” E gazdag temetők egyik „legszebbikét” e sorok írója tárta fel Komárom-Hajógyárban 1979-1989 között: meglelt 153 sírja közül 63 volt a lovassír (41,2 %). A kiállítás rendezői úgy döntöttek, hogy e gyönyörű leletanyagú temetőn keresztül ismerje meg a nagyközönség a Kisalföld avar nemeseinek európai viszonylatban is jelentős hagyatékát. Elmondhatjuk tehát, hogy e gazdag, ötvösművészeti szempontból is kiemelkedő VIII. századi lelőhely az avar nemesi középréteg tagjait rejti magában, kiket aranyozott veretes öveikkel, fegyvereikkel és díszesen felkantározott hátaslovaikkal együtt temettek el. Minden valószínűség szerint az egykori Komáromban és környékén élt nagyurak, fejedelmek kíséretéhez tartoztak. Családtagjaikkal együtt nagyméretű, fából ácsolt sírkamrákban nyugodtak, kedvenc hátaslovaikkal nemcsak a férfiakat temették el, hanem több esetben a nőket és gyermekeiket is. A temetőt teljes egészében kirabolták, ennek ellenére pazar leletek kerültek elő (a korabeli sírrablók nyilván csak a nemesfémből, aranyból-ezüstből készített tárgyakat vitték magukkal). Az előkerült övdíszek közül kiemelkednek többek között a 108. sír griffes veretei, a 12. sír ember és oroszlán küzdelmével díszített nagyszíjvége, vagy ugyanennek a sírnak sasmadarat és keresztet ábrázoló övdísze, a 128. sír csatjának férfiportréja stb. A női ékszerek közül a 81. sír kőberakással és áttört indamotívumokkal ékesített dobozboglár-párját emelhetjük ki. A számtalan remek lószerszámveret közül megemlítjük a 103., 114. és a 130. sír oroszlán- és sasfejekkel díszített faleráit (kantárrózsáit). Ugyancsak figyelemre méltóak a 149. sír kibomló indás, poncolt hátterű öntött bronz kantárrózsái. A nagyszentmiklósi kincs és a későavar kultúra igen közeli eszmei és mintakincs kapcsolatainak egyik legjobb párhuzama a 36. sír gyönyörűen megmunkált griff-fej alakú kantárdísze, amely minden bizonnyal a sztyeppe királyát, a magasan szálló 253
