Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Múzeológia - Közművelődés - Trugly Sándor: Jöttek-mentek. (Langobardok és avarok a Kisalföldön, régészeti kiállítás, Győr, 2008)
ARRABONA 2007. 45/1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS sast (a mitikus megfogalmazású griffet) mintázza. Legkitűnőbb párhuzamait a híres nagyszentmiklósi kincs 2. és 7. számú korsóin találjuk. Kutatásaink alapján úgy véljük, hogy a Komáromot és környékét a VII. század végén megszálló avar harcosok (a griffes-indások) és feleségeik többsége keletről, Belső-Ázsiából egy hosszú vándorút utolsó állomásaként érkezett vidékünkre. Ezt támasztják alá az antropológiai- és az archaeobotanikai vizsgálatok eredményei is. Végezetül elmondhatjuk, hogy Komárom városában a napjainkig feltárt nyolc avar kori temető 103 gazdag lovassírja jelzi e terület egykori katonapolitikai-stratégiai jelentőségét az egész Kárpát-medencében. A kiállítás záró szakaszában a megye területén az utóbbi évtizedekben folyó igen jelentős avar kori telepásatásokkal (eddig 18 lelőhely került elő) ismerkedhetünk meg. A feltárások során számtalan esetben avar falvak egykori maradványait tárták fel a kollégák (földbe mélyített házakat, vermeket-gödröket, szabadtéri kemencéket, kutakat, árokrendszereket stb.), melyek vizsgálatával átfogóbb, pontosabb képet alkothatunk e nép egykori életéről, hétköznapjairól. Persze, e sorok írása közben óhatatlanul fülembe csengenek László Gyula professzornak az egyetemen oly sokszor elhangzott, óvatosságra intő szavai, melyek különösen az egykori falvak megmaradt leleteire és az azokból levonható történeti következtetésekre különösen érvényesek: „Gyermekeim sohase feledjék, hogy a múlt nem egyenlő azzal, ami megmaradt belőle.” (László 1980) De azt sem gondoltuk volna pár évtizede, hogy a VII-IX. századi avar kori falvak kutatásában ilyen látványos előrehaladást produkál a magyar kutatás, hiszen jószerével az 1970-es évek elején egyedül Bóna István kitűnő dunaújvárosi feldolgozása állt a rendelkezésünkre. (Bóna 1973) S a legtöbb esetben beigazolódott — így például a már ismertetett Komárom-hajógyári temető vonatkozásában is —, hogy ezek a települések nagyrészt az egykori temetők mellett, ill. közvetlen közelükben találhatók. A legutóbbi évek feltárásainak eredményeit Nagy Andrea, Pesti Krisztina és Takács Miklós mutatja be, tárja a nagyközönség elé. Nagy Andreáék részletesebben ismertetik a 2006 nyarán feltárt telepmaradványt a Győr-Interfruct Áruház területén, míg Takács Miklós a Lébény-Kaszás-dombi, ill. Bille-dombi ásatásokról tudósít. E telepmaradványok leggyakoribb leletei — mint mindenütt a Kárpát-medencében — a hullámvonalköteg díszes kerámiatöredékek, az állatcsontok és több esetben őrlőkövekkel is találkozunk. A kisleletek közül legtöbbször egy-egy vaskés, orsógomb, fenőkő stb., illetve ezek töredékei kerülnek elő. A kiállításon egy nagyobb válogatást láthatunk e leletekből. A földbemélyített házak általában kőkemencések, tüzelőberendezéseiket nagyobb méretű kőlapokból rakták (nyilván egy közeli római épület szolgáltatta az alapanyagot). A tetőszerkezetet általában két-két ágasfára helyezett szelemen támasztotta alá, több esetben azonban ezek hiányoztak. Ez a veremházforma viszont általánosnak mondható a Kisalföld egész területén. Lébény-Kaszás-dombon, ahol csupán két kőkemencés veremházat találtak, Takács Miklós nem alaptalanul veti fel, hogy Joggal feltételezhető, hogy Kaszás-domb 8-9. századi lakói (ill. legalábbis egy részük) vagy jurtákban, vagy a föld felszínére épített, könnyű szerkezetű (azaz vesszőből, nádból stb.) épített lakóházakban lakott.” Erre a tényre korábban több avar kori település kapcsán már Bóna István és Tomka Péter is utalt. 254
