Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Múzeológia - Közművelődés - Trugly Sándor: Jöttek-mentek. (Langobardok és avarok a Kisalföldön, régészeti kiállítás, Győr, 2008)
ARRABONA 2007. 45 / 1. MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS Gyirmót, Mosonszentjános) ritka szépségű leletek kerültek elő. Ezek közé tartoznak a Bezenye-papréti temető 8. sírjának szenzációs rúnafeliratos fibulái, a veszkényi lelet lószerszámdíszei, vagy a mindezidáig páratlan gyirmóti kard aranyveretei (ez utóbbiak látványos rekonstrukcióit láthatjuk a tárlaton). Ugyancsak „híresek” a mosonszentjánosi sírok játékkorongjai és üvegpohara, melyek a nagy nemzetközi kiállítások állandó résztvevői (Bóna István szerint ezek főnemesi temetkezések lehettek). A langobard telepkutatás viszont máig — Tomka szavaival élve — „a kezdet kezdetén tart.” E nép leletanyaga még a manapság jól kutatott római kori városokból és erődökből is csak ritkán kerül elő. Tehát csak bízhatunk az összehangoltabb feltárásokban, a sikeresebb folytatásban... A szlovákiai népvándorlás kori kutatómunkát hivatott bemutatni a kiállítás elején látható Pozsony-oroszvári (Bratislava-Rusovce, Pieskovy hon) V-VII. századi temető leletanyaga, melynek 166 sírját 2002-2003-ban tárták fel. A szerzők szerint — J. Schmidtová, M. Ruttkay — e germán népcsoport az egykori római Gerulata romjainál telepedett le, s ennek közelében nyitotta meg temetőjét. E közösség sírjaiban gyakoriak az egyes ékszerek (fülbevalók, gyöngyök, gyűrűk, karperecek) és a fibulák. Lovakat hat külön sírba temettek a gazdájuk mellé. Ezekből lándzsák, íjak, kések, rövid kardok és nyílhegyek kerültek elő. A legutóbbi másfél évtizedben a nagyméretű földmunkálatoknak köszönhetően Győr és környéke szintén langobard temetőkkel gazdagodott. A kiállításon két lelőhellyel és annak leletanyagával ismerkedhet meg a látogató, mégpedig az 1994- ben a Tomka Péter által feltárt Gyirmót-Homokdomb és a Vaday Andrea által 1995- 97 között kutatott Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont temetőjével. A Gyirmót-homokdombi temető 36 sírját sikerült feltárni, ezek egy részét szintén kirabolták, ennek ellenére figyelemre méltó leletek kerültek elő. Ezek közül is kiemelkedik a 21. sír csontcsatja, melynek kopott előlapját egyenlő szárú kereszt díszíti. E nagyjelentőségű lelet kapcsán az ásató jogosan emeli ki, hogy „...Ez a csat anyagát, formáját, díszítését illetően is egyedül áll a pannoniai langobard leletanyagban... Jelentőségét közvetlen nyugati eredete mellett az emeli, hogy az első és eddig egyetlen tárgyi emléke a langobard kori kereszténységnek Pannóniában.” Egyedi voltát jelzi, hogy legközelebbi analógiája Augsburgból származik. A ménfőcsanaki temető ugyancsak kis létszámú: a teljesen feltárt lelőhelyen 25 korhasztásos (csontvázas), ill. 3 hamvasztásos temetkezése került elő, a sírok egy része itt is bolygatott volt. A rablók néha csupán a felsőtestet kutatták át, több esetben az egész csontvázat szétdúlták. A temetőből aránylag kevés tárgy került elő, többek között színes gyöngysor, bronzcsipesz, bronzcsat, ezüst szíjvég, nyílhegyek. Az egyik sírban talált zablatöredék viszont jelképes lovastemetkezésre mutat, s amint a szerző írja: „A langobardok Itáliába költözésükkor is megtartották a korábban szokásban lévő lovastemetkezésre utaló zabla mellékletadást, amelyet a Nocera- Umbra-i temető is példáz.” A régészetben is örvendetes ténnyé vált napjainkra a természettudományos vizsgálatok minél szélesebb körű alkalmazása. A kiállításon ízelítőt kaphattunk a langobard berakásos ötvösművészet egyes tárgyainak vizsgálatáról, melyet Horváth Eszter végzett el. Amint azt a szerző kihangsúlyozza, „.. .Az eredmények olyan régészeti kérdésekre adhatnak választ, amelyek többek között a nyersanyagbeszerzésre, kereskedelemre, az ötvösök felszerelésére, az általuk végzett munka színvonalára va248
