Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből. III. 1903
ALMÁSI TIBOR ÉVRŐL-ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL III. 1903 jén mozgó híradás közlésével: „A képtárlaton — írta a Győri Napló — képviselve van a magyar festőművészet majdnem minden jelese. Az olasz, franczia s német festőművészek is képviselve vannak.”33 Az 1903-as győri műtárlat egyik érdekessége az volt, hogy tartalma még a megnyitó utáni napokban is változott, gazdagodott. Ennek oka a számos utólagos, megkésett felajánlásban kereshető, ami egyrészt arra késztette a szervező bizottságot, hogy már június első napjaiban „az új képek elhelyezéséről gondoskodjon”34 a kiállításban, másrészt, hogy felhívással forduljon a magántulajdonosokhoz azzal a kéréssel, hogy „a kik ki nem állított képek birtokában vannak, szíveskedjenek e körülményről a bizottságot (vármegyeház, műtárlat) értesíteni...”35 Bár a rendelkezésre álló információk szerint a kiállítás iránt nagy volt a közönség érdeklődése, úgy tűnik, hogy az ez évi tárlat „reklamírozása” nem volt olyan széleskörű és jól átgondolt és megszervezett, mint az egy évvel korábbi képzőművészeti eseményé, ami nyilvánvalóan tükröződött a látogatottsági mutatókban is. Szokásos módon a társadalmi eseménynek számító megnyitó vonzotta a legtöbb embert, „évadjegytulajdonost,” majd a következő napokban a közönség zömét — „tanáraik vezetésével” — a „helybeli iskolák ifjúsága” adta.36 A kiállítás megtekintésére buzdító felhívások ugyan napvilágot láttak (pl.: „A művészi alkotások e díszes és nagy sorozata felette alkalmas arra, hogy közönségünk a gazdag tárlatot állandóan és nagy számmal keresse fel, hogy a magyar festőművészet kifejlett voltáról, örvendetes haladásáról közvetlenül is meggyőződjék, műízlését fejlessze és a művészet iránti lelkesedést növelje.”37), ám ezek általános, majdhogynem semmitmondó tartalmukkal aligha járultak hozzá a látogatási hajlandóság növeléséhez. A figyelem felkeltését, az érdeklődés ébrentartását jobban és hatékonyabban szolgálták a kiállítás ideje alatt szervezett népszerűsítő előadások. Ezek sorát dr. Hegedűs Izidor főreáliskolai tanár a megyeházán június 5-én A művészetről általában című felolvasása nyitotta. A „szép számú előkelő társaság jelenlétében”38 megtartott eseményen Hegedűs Izidor először arról beszélt, „hogy a művészet, mely a legnagyobb, legnemesebb és legönzetlenebb élvezeteknek forrása, a gondviselésnek legdrágább és legbecsesebb adománya,” melynek eredete „a szépészet,” az a velünk született képesség, mely arra ösztönözte már a legrégibb idők emberét, hogy „legkezdetlegesebb tárgyait és szerszámait is díszítse.” Majd szólt a művészet fontosságáról erkölcsi, társadalmi és nemzetgazdasági szempontból, hosszasabban jellemezte a szobrászat és festészet művészetét, majd végül arról beszélt, hogy milyen volt a művészetek nyelve a különböző korokban.39 A következő előadást a Győri Hírlap harangozta be: „Holnap, kedden [június 10-én] délután 5 órakor lesz a második előadás a műtárlatban. A bencés rend tudós tagja, Récsey Viktor dr. a pannonhalmi könyvtár és képtár vezetője tartja, akinek neve tudományos működéséről és felolvasásaiból európaszerte ismerős.”40 Tartalmáról a Dunántúli Hírlap tudósított: „»A pannonhalmi ebédlőterem régi frescói és stuccói« czim alatt tegnap Récsey Viktor dr. tartott felolvasást a műtárlatban. A régi hazai falfestészet történetéből indulván ki, kiterjeszkedett a török uralom után Dunántúl újra épült templomok és főúri kastélyok művészetére. Szombathely, Veszprém, Székesfehérvár, Pápa, Zircz, Tata falfestményeire, majd a győri székesegyház, a győri benczéstemplom és székház, az u. n. apátház, a karmeliták és or-213