Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Galavics Géza: Adatok a győri püspökség és káptalan barokk-kori művészetpártolásához. Előkép, vázlat, kópia és parafrázis kérdése egy Maulbertsch vázlat azonosítása kapcsán
ARRABONA 2009. 47/1. TANULMÁNYOK ték el, de úgy, hogy a kompozíciót tükörképesen megfordították. Az oldalak megfordítására a mellékoltároknak a székesegyházban levő térbeli elhelyezkedése okán volt szükség, s korrekciót e célból más oltárképnél is végeztek.33 A rajzra utaló francia felirat aligha a Maulbertsch-műhelyben került rá. Inkább akkor, amikor a rajz még a XVIII. században kikerült a Maulbertsch-műhelyből, ahol még tudták, hogy a rajzot a győri székesegyház oltárának elkészítésénél használták fel. Ez az információ került rá a rajzra, feltehetően még egy XVIII. század végi vagy XIX. század eleji gyűjtő információjaként.34 A XVIII. század végi Bécsben a francia volt a rajz- és a grafikai gyűjtés nyelve. így tette közzé Adam Bartsch a bécsi árverezésre de Ligne herceg híres bécsi rajzgyűjteményének jegyzékét, így Peintre graveur köteteteit is, miként így állította ki a bécsi Artaria cég grafikai eladásainak jegyzékeit, s így leltározták az Albertina lapjait is. A győri, Maulbertsch számlájával hitelesített oltárkép valóban e rajz felhasználásával készült, s megfestését maga a mester vagy valamelyik jobb tanítványa kezdhette el, ám a háttér félhomályban hagyott részleteit Szent Joachim alakjával teljességgel a segédekre bízhatta. A másik, a vele egyidőben nyugtázott Nepomuki Szent János oltárkép (6. kép) — kompozícióját tekintve — ugyanezzel a gyakorlattal készülhetett. Maulbertsch jó néhányszor megfestette a felhőkön lebegő, széttárt karú, szemét az égre emelő Nepomuki Szent János alakját, gyakran mint a hozzá könyörgők szószólóját. Ezeken a képeken a szent különböző, de egymáshoz hasonló beállításokban szerepel (Mikulov, 1760 körül; Ceské Budejovice, 1760; Hrádek 1776 körül; Tisnov 1766/67; Dyje 1778 körül).35 Ezek sorába tartozik a győri oltárkép is. Bár Garas Klára és Monika Dachs a győri oltárképet a Ceské Budejovice-i oltárképpel állítják párhuzamba, azonban az alak beállítása a Maulbertsch-oeuvre-ön belül a tisnovi oltárképével rokonítható a leginkább. A győri kompozíció festője azonban elhagyta a közbenjárásáért könyörgő alakokat, de a bűnbánat motivációját hangsúlyozva a képbe emelte Bűnbánó Magdolna alakját, a hagyományoknak megfelelően vörös hajjal, fedetlen vállal, érzékire festett ajakkal ábrázolva.36 Noha a mű festésmódja Maulbertsch önálló tanítványának kezére vall, a kompozíció, az ábrázolt típusok, a kép gesztusnyelve, fényvilága — mint a Szent Anna képnél is — Maulbertsch nevéhez köthető s jellegzetes stílusfelfogását mutatja. A másik két győri oltárkép, a Háromkirályok imádása (1773) és a Fájdalmas Mária (1774) a Maulbertsch-műhely egy másfajta, eddig kevésbé ismert gyakorlatáról szól. Mindkét oltárkép ugyanis egyszerű kompozíciós átvétel más mester képe illetve kompozíciója nyomán. Ezeknél inkább csak az eltérő formátumhoz való adaptálás, valamint a metszetelőkép használatánál a színvilág kidolgozása jelentett megoldandó feladatot. A Háromkirályok oltár képének (9. kép) előképét a velencei Vinzenzo Damininek (t 1749 után) Bécsben, az Augustinerkircheben őrzött festményében (10. kép) ismertük föl. Eredetileg a festmény nem ide készült, hanem a bécsi Bürgerspital kápolnájába, ahol még a győri Háromkirályok oltár megfestése idején is őrizték. Ott jelölhette ki Maulbertsch a képet másolásra, a győri oltárkép kisebb méretére történő adaptálására. Damini — nem tudjuk, milyen úton — Bécsbe került képe vonzó mintakép lehetett Maulbertsch számára. Damini Pellegrininél tanult (s az ő nyomán eltöltött egy kis időt Angliában is), nyomott hagyott művészetén Piazetta és Federico Bencovich festészete is, és a művészettörténet Pittonival, Anton Kernnel együtt emlegeti. Ok valamennyien hatottak Maulbertsch festői felfogására. 182
