Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Domonkos Ottó: Magyarországi festőcéhek III. Pecsétek, címerek, céhedények, céhládák

DOMONKOS OTTÓ

MAGYARORSZÁGI FESTŐCÉHEK III....

17. kép

A pozsonyi Schön- und Schwartzfärber céh privilégiumának címoldala, 1764.

denz-Stadt Wien existierenden Fläminger oder Schönfärber incorporiert gewesen...” Befolyásukat országos céhként (Landeshandwerck oder Haupt-Lade) az 1765-1800 közötti időben kiterjesztették északon egészen Árváig, délen az egész Dunántúlra, illetve Pest-Budától le egészen Temesvárig, tehát összesen 89 helységre. Az 1765-1869 közötti időben felvett mesterek száma 506 fő.21

A pest-budai közös céh 1813-as kiválása nagyban hozzájárult a körzetek megosztásához, majd az ezt követő szétválásukhoz is.22

A pozsonyi főcéhből 1818-ban a Bob ró vidékiek váltak ki, 1839-ben pedig a soproniak alakítottak önálló céhet. (Domonkos 1961,218-219.) Amint láttuk utóbbiak már 1628-ban a bécsiekhez tartoztak, majd Pozsonyhoz kapcsolódtak tanácsi biztatásra. Az önálló céh alakítását a városi tanács már 1785-ben szorgalmazta, amit a soproniak elhárítottak, hiszen birtokukban volt a bécsi Haupt-Lade privilégiumának másolata 1668-ból, amit a soproni Levéltár őriz a soproni Schön und Schwartzärber céh iratai között. (18. kép) 1750 tájáról ismerjük Johan Jacob Kistler festőmester pecsét lenyomatát is. (19. kép)

Az 1805-os és az 1813-as központi rendelkezés, amely a fokozatosan benépesült hódoltsági területek céhügyeit is „rendezni” kívánta, sorra adta ki az „egyesült” és a „vegyes” céhek „kiváltságait” amint a mellékelt térképről ez jól leolvasható. Az alföldi területeken tizenegy, Bácska, Bánát és Horvátország területén pedig 32 ilyen testületről tudunk a Céhkataszter adatai alapján. (Céhkataszter 1975)

141