Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Domonkos Ottó: Magyarországi festőcéhek III. Pecsétek, címerek, céhedények, céhládák
ARRABONA 2009. 47/ 1. TANULMÁNYOK 18. kép A soproni festőcéh pecsétje, 1839. Felirata: SIG.D.SCHÖN. U. SCHWARTZFÄRBER ZUNFT I. OEDENGURG 19. kép Johan Jacob Kistler (I. I. К.) soproni festőmester pecsétje, 1750 körül (Gyarmati Béla felvétele) Láthattuk, hogy a céhpecsétnek rendkívül fontos hivatalos szerepe volt a céhek életében, vitát eldöntő volt meglétük egy-egy okiraton, levélen. A nagy vonzáskörzettel rendelkező céhek iratai között, mint például Eperjesen, a vidéki mesterek levelein több alkalommal találkoztunk személyes pecsétlenyomatokkal, a mester monogramjával és szokásos szimbólumokkal, a festőüst fölött keresztbe tett festőbotokkal. így a Tokajban működő Andreas Kreutzer 1815-ös,23 a nagyváradi Samuel Urbany 1822-es,24 a gyöngyösi Franz Hermann 1824-es25 viaszpecsétes levelét. (20-22. kép) Az eperjesi céh levelezésében két külföldi céhpecsétet is találtunk. 1803-ban egy legény érkezik Steiermarkból és tanulólevelét adja a céhládába. A pecsét felirata: 20. kép Tokaj — Andreas Kreutzer festőmester pecsétje, 1815. 21. kép Nagyvárad — Samuel Urbany festőmester pecsétje, 1822. 142