Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Területiség és joghatóság. A rendi gondolkodásmód alapdimenziói Bruck an der Leitha és Moson vármegye konfliktusai tükrében (1556-1848)
HORVATH GERGELY KRISZTIÁN TERÜLETISÉG ÉS JOGHATÓSÁG .... adatává tette az igazság kiderítését, erre azonban 1805-ig nem került sor, így a megye közgyűlési határozatra elrendelte Újfalu puszta felmérését, házi és hadi adó alá vételét.41 Ez alapján a városra 2034 ft 35 krajcárt vetettek ki. Ennek ellenére a polgárság 1809-ben, a francia megszállás idején ismét adómentességért folyamodott, de azt már csak azért is elutasították, mert a katonatartáshoz és szekerezéshez amúgy sem kellett hozzájárulniuk42 — pontosabban, mint az a fentiekből kiderül, e terhet csekély összeggel megválthatták. A francia rekvirálások miatti szegénységben a város adói fedezetét 400 hold Újfaluban található rét eladásával, vagy legalább zálogba adásával kívánta előteremteni. A vármegye élesen tiltakozott ez ellen, ugyanis 1) a 44. te. csak Brucknak engedte meg a bírhatást; 2) a zálogból nyert pénzzel nem a vármegye irányában fennálló adósságait akarta rendezni, hanem az ausztriaiakat, 3) egy esetleges elidegenítés a vármegye számára még inkább megnehezítette volna a házi- és hadiadó beszedését.43 A megyei vétó természetesen később sem tette feszesebbé az adózási fegyelmet, sem pedig a közmunkákban történő aktivitást. A következő két évtizedben viszszatérő panasz maradt, hogy a brucki lakosok a magyar területen fekvő birtokaik után nem, vagy csak késve fizettek adót. 1829. november 30-ig már 1486 ft 14 4/i6 krajcár hadiadóval és 345 ft 55 krajcár háziadóval tartoztak (ezüstpénzben), a vármegye ezért lefoglalta földjeik és az ottani fogadó jövedelmét. Utóbbinál a bérlőt eltiltották a soros bérleti díj befizetésétől.44 1827-ben a bruckiak újólag megtagadták az útjavításban való részvételt: ahogy a magyarországi jobbágyok sem kötelezhetők ausztriai szolgálatra, úgy a brucki polgárok „mint Austriai Jobbágyok más Ország által személyes szolgálatokra nem köteleztethetnek”.45 Erre a vármegye a nezsideri járás szolgabírója, Szalay József által — némileg hergelő stílusban — hozta Bruck tudomására, hogy ha a város polgárainak adóügyben valami problémája van, azt a vármegyének „ne Levél formában, hanem könyörgő Levélben, tartozó alázatossággal, és nem ollyan Kifejezésekkel, a minőkkel már más alkalmatosságokkal is, de kiváltképpen mostani Levelében élni bátorkodott” terjesszék a vármegye elé.46 A vármegye ugyanakkor hiába igyekezett a várost meggyőzni arról, hogy terheiket nem mint brucki — ausztriai — polgároknak kell viselniük, hanem mint „illyes terhű Telkeknek bírói”-nak, az útjavításhoz pedig ugyanazon mérték szerint kell hozzájárulniuk, mint a megyebeli adózóknak, ezzel hátrányos megkülönböztetés nem éri őket. Egyben ultimátumot is intézett a városhoz, miszerint vagy még azon év október végéig elvégzik, vagy elvégeztetik a kijelölt útszakasz javítását, vagy zár alá veszik a fogadó jövedelmét.47 Az erélyes felszólításra Bruck engedett, és elfogadta a megye útjainak javításában való részvételt. Miután a számára kijelölt szakasz munkálatainak költségeit kifizette, a kivitelezést Szolnok község végezte el.48 Bruck a közmunkák megtagadásánál az adóviszályban megismerthez képest némileg más érveléshez folyamodott. Eszerint „régi törvényelv lévén, hogy minden teher után megfelelő haszonnak kelletik lennie”, nekik pedig a magyarországi útépítésből nincs hasznuk. A vármegye azzal tromfolt, hogy ,,[h]a tetszik Bruck városának [...] azon nagy kiterjedésű birtoknak haszonvételét húzni, a’ véle járó terhieknek, és kellemetlenségeknek [...] is tetzeni kell”.49 Erre a személyes szolgálatra természetesen nem mint ausztriai jobbágyok, ill. mint brucki polgárok köteleztetnek, hanem mint magyarországi adó alatti telkek tulajdonosai. A vármegye a hely117
